"Hányféle találkozás, Istenem, együttlét, különválás, búcsuzás!"

Azt olvastam egy blogban, hogy sokan meglepődnek, mennyire szenvtelenül tudok beszélni apa haláláról.

Igen, lehet, hogy sokan meglepődnek, én mégis úgy tartom pontosabbnak ezt a gondolatot, hogy sokszor meglepődöm, mennyire szenvtelenül tudok beszélni apa haláláról; mert szerintem az ember elsősorban magán döbben meg, amikor szép sorban meghalnak a szülei és ő nem roppan össze, nem pusztul bele, nem lesz súlyosan depressziós, hanem él tovább úgy, ahogy addig.