Megnézegettem az állatkák egy hónapos fotóit és borzadva konstatáltam, hogy mennyire csúnyák voltak - Marci szerint mindketten úgy néztek ki, mint Szörényi Levente -: nem volt semmi zsír a testükön, mert valahogy még pont abban az időszakban születtek, amikor már nem volt idejük hízni, ha később jönnek, akkor gondolom hurkásabbak lettek volna.
Mondjuk szerintem a nem koraszülöttek se túl szépek, én például pont úgy néztem ki, mint a nagymamám 82 éves korában. De nem hibáztatom szegény újszülötteket: biztos fájdalmas és kellemetlen megszületni, plusz sok-sok hónapnyi vízben ázás után az ember kevéssé lehet csinos, úgy érzem...
Egyébként most azért nosztalgiáztam, mert már a sokadik magyar újszülött képeit látom és olyan érdekes megfigyelni a különbségeket például a kiságyat illetően: mivel Amerikában rettegnek a fulladástól meg a bölcsőhaláltól (naná, itt mindentől rettegnek és ráadásul Amerikában állítólag nagyon gyakori a bölcsőhalál, mondjuk gonosz énem azt suttogja, hogy azért, mert az összes gyerekgyilkos anya a bölcsőhalált teszi felelőssé miután párnával megfojtotta a csecsemőjét), úgyhogy semmit nem szabad az ágyba tenni, a gyerekekre nem szabad takarót rakni, nem szabad a járóka köré tekerni semmilyen textilt (fogalmam sincs hogy van ez magyarul, angolul bumper), szóval nagyjából csak a gyerek lehet a járókában nagyon szorosan bepólyázva - na igen és a pólyázás, az sincs otthon, pedig az mondjuk tényleg jó, eleinte nagyon megnyugtatja őket.
Btw mindentől rettegés: Marcival azon röhögtünk a múltkor, hogy az amerikaiak minden átlagostól való eltérést betegségnek hisznek - így aztán míg a gyerekorvosra vártunk, Marcinál BND-t, azaz Big Nose Disordert diagnosztizáltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.