kedd, február 19, 2013

Feljegyzések a mormoták házából

Éjjel pocsékul alszunk - megint velük aludtam -, köhögnek sokat, gyógyszert kell beadni, szörcsögnek, sírdogálnak, de hajnalra valahogy azért sikerül elaludnunk és hát izé...délig aludtunk végül. Én nem tudom ezek a gyerekek hogy csinálják, de rengeteget tudnak aludni. Mert ez még úgy is durva, hogy tízkor feküdtek le, jó, az igaz, hogy szegények sokat ébren voltak éjjel.
Az anyámnak mindig az volt a mániája, hogy az alvás drog és minél többet alszol, annál többre van szükséged még és még, ami szerintem így is van: majd' meghalok, olyan álmos vagyok.
Ma megyek először az egyetemi olasz tanfolyamra, hát kíváncsi vagyok. Mondjuk az olasz nyelvoktatás tragikusságából kiindulva nem sok jóra számítok, bár titkon reménykedem, hogy jobb lesz, mint az előző volt, amit végül otthagytam, mert csak körmöltük a nyelvtant vég nélkül, micsoda marhaság.






update: kicsit aludtam még velük a délutáni alvás keretében is, őőő, hülyére aludtam magam, úgy tűnik és még mindig álmos vagyok. Jó, hogy pár hónap alvásdeficitem van azért, nem egyszerű az élet úgy december eleje óta.