Meg fogom tanítani Lénát olvasni: toporzékolva hisztizik, hogy olvassunk neki egész nap, igen, szó szerint egész nap, de már nem bírjuk.
Dr Spock azt tanácsolja, hogy gyakran olvassunk együtt a gyerekkel, azaz ő nézegesse a saját könyvét, mi meg olvasgassunk (mert ezzel megtanulja, hogy olvasni jó, lám, lám, a szülő is milyen sok időt tölt ezzel a remek tevékenységgel).
Haha, Dr Spocknak találkoznia kellett volna Lénával: nincs ilyen, hogy saját könyv, meg az ő könyve, bármit, ami könyv alakú, sürgősen fel kell olvasni neki (sok fényképen a telefonkönyvet tanulmányozza elmélyülten, nos, azt már eldugtuk).
Dr Spock azt is tanácsolja, hogy minden nap olvassunk a gyereknek legalább egyszer. Jó, azt nem mondja, hogy hány órán keresztül egyszer, Léna szerint mondjuk úgy...tíz; tényleg nagyon kimerítő.
Egyébként erről a zseni kislányról olvastam, hogy megőrjítette a szüleit az olvastatási mániájával. Remélem Léna nem lesz zseni kislány, a zsenikre sok kellemetlenség vár a világban szerintem.
PS.: Persze lehetne az a trükk, hogy vidám arccal felolvasom az aktuális könyvemet és mindenki jól jár, de sajnos a dolog nem ilyen egyszerű: Léna kirángatja a saját könyvemet a kezemből, nézegeti, elkezdi felolvastatni, persze unalmasnak bizonyul, majd azonnal hozza a saját kis könyveit, hogy óvasokóvasok.
PS.: Persze lehetne az a trükk, hogy vidám arccal felolvasom az aktuális könyvemet és mindenki jól jár, de sajnos a dolog nem ilyen egyszerű: Léna kirángatja a saját könyvemet a kezemből, nézegeti, elkezdi felolvastatni, persze unalmasnak bizonyul, majd azonnal hozza a saját kis könyveit, hogy óvasokóvasok.
