Sztoikus nyugalommal hallgattam, ahogy Marcus köhögött a vacsoránál - végülis szép eredmény, három nap a bölcsiben egészségesen -, tudtam úgyis, hogy egy perc múlva újra betegek lesznek, de sajnálom nagyon: annyira jó fejek, mikor egészségesek, össze sem lehet hasonlítani őket a beteg, nyavalygós, nemalvós, ordítós hisztérikákkal, amikké betegen válnak.
Azt hiszem átnevezem a blogomat betegek a gyerekeimre, vagy ilyesmi, állati izgalmas lesz.
Pedig mindig van egy csomó érdekes dolog, amiről beszélni akarok, aztán mostanában valahogy elszállnak, össze kell szednem magam. Az az igazság, hogy egyfolytában alszom: délután is sokszor be kell menni hozzájuk, hogy elaludjanak, este meg végképp - ma pont nem -, aztán ilyenkor én is leheveredek és persze mindig elalszom, állati jót tesz az idegeimnek amúgy.
Sajnálom, hogy ilyen uncsi vagyok mostanában, azt hiszem kiegyenesedett az EEG görbém a sok alvástól.
