És a háromgyerekes ultramaratonista fogorvosnak mikor jut ideje szexre?
És tényleg, mikor? Nekem kábé azt meg kell szerveznem hetekkel előre, hogy bevásároljak. Ez a bizonyos - amúgy igen tiszteletreméltó - nő meg azt nyilatkozta egyszer a rádióban, hogy az élete minden területén simán helytáll és egyik sem sérül semmilyen módon (mondjuk én ezt nem hiszem el, na de ez legyen az én bajom).
Ma újfajta dilemmával szembesültem egy nyelviskola kapcsán: szabályos érzelmi zsarolásba kezdtek, mondván, hogy milyen szuper bemutató órám volt és hogy ők számítanak rám és mi az, hogy nem érek rá többször? (Ez annyiban kapcsolódik az ultramaratonista nő szexuális életéhez, hogy én pl délután nem nagyon merek órákat vállalni, mert akkor ki megy a gyerekekért az oviba? Ő meg három gyerekkel fut és fogorvoskodik? De hogy, mikor? Napi két órát alszik csak? Máshogy nem nagyon tudom elképzelni.)
Kétségtelen, hogy nagy hirtelen elvállaltam egy másik nyelviskolánál elég sok órát egymás után (egy nyelvtanárnak az ilyen blokkos óra maga a paradicsom), nade azér arról nem volt szó, hogy kisajátít egy nyelviskola, amivel még csak szerződésem sincs? Olyan ez, mint egy randi után házasodni, hát mit gondolnak, he?
Régen ilyen azért nem volt: a szabadúszó nyelvtanárok szabadúszó nyelvtanárok voltak, nem volt ilyen szöveg, hogy ha nem tanítasz itt legalább 16 órát, akkor semennyit se taníts...jó, persze, nekik nyilván ez a legkényelmesebb, na de zsaroljanak később, mikor már el is vállaltam valamit.
Tegnap reggel Lénike keservesen zokogni kezdett, Marcit hiányolta szegény és mondogatta, hogy nagyon szereti és jöjjön már haza; nem bírom az ilyet, teljesen szívszaggató volt.
Na azt hiszem ezért nem szabad elválni, legalább amíg kicsik a gyerekek: szerintem a kisgyerekek kábé belehalnak egy válásba - illetve nem tudom máshol hogy van (nyilván ugyanígy, sose képzeltem, hogy ezek a dolgok annyira különböznek családonként - oké, a brutális apákat kivéve-, de tudjátok, szerintem a gyerekek is elég egyformák igazából; tudom, tudom, a tiétek teljesen más, mint a többi), nálunk nagyon ragaszkodnak az apjukhoz mindketten.(Ja, nem, nem akarok elválni, mielőtt még erre a következtetésre jutnátok.)
Ma reggel mikor bementünk az oviba, Léni valamit nagyon magyarázott néhány óvó néninek a folyosón, akik aztán elkezdtek arról beszélni, hogy annnnnyira aranyosak az ikrek (egyébként idegesít, mikor ikrekként emlegetik őket, ők két külön gyerek, kérem szépen, én se hívom senki gyerekeit úgy, hogy a testvérek), én meg nagyon büszke voltam.
