Hát igen, gondoltam, hogy ez lesz: ha nem volnának a gyerekek, kábé non-stop taníthatnék, annyi csoportot akarnak hirtelen rám sózni, dehát egy csomó dolgot egyszerűen nem tudok elvállalni és még így is nagyon kemény élet vár rám hamarosan: hajnalonként kell majd vágtatnom Budaörsre - ha Marci nincs itthon, még mindig fogalmam sincs, hogy mit csinálok a gyerekekkel, mert hatkor kell indulnom, remek -, megtartani egy rakás órát és ha akarnám, akkor nyomhatnám az órákat egészen késő estig is, dehát valakinek a gyerekekért kell menni az oviba, meg hát nem árt, ha néha találkozunk is, ugye, na meg amúgy se szeretnék belepusztulni a munkába...eh, nehéz ügy ez.
És mondjuk őszintén szólva eléggé bosszant mostanában, hogy ha véletlenül ketten vagyunk itthon, akkor az tök természetes, hogy Marci dolgozik (ő mindig dolgozik, ha van két perce), én meg ugye csináljam az összes házimunkát egyedül, pedig a napi száz órámra nekem is muszáj készülnöm valamikor (persze végül mindig késő este, félholtan csinálom, szuper.)
Kell nekem most már egy rabszolga tényleg, nem élet ez így. Olyan fáradt vagyok, mint a dög.
