Ugyan elmegyek majd szavazni - a tesómra várok, együtt viccesebb - és nyilván a szörnyek (aka jobbosok) ellen, de az történt velem, hogy én egyszerűen kirajzolódtam mindenféle világból.
Azt érzem, hogy nem tartozom már ide, hogy nem érdekel, mi történik itt, nem érdekelnek a hírek, nem érdekel a politika, nem kapcsolom be a tévét, a rádiót, nem olvasok újságot, nem olvasok neten politikát, olyan, mintha teljesen idegen lennék itt. Valahogy olyan érzésem van, mintha beragadtam volna külföld és Magyarország közé és ott lebegnék.
Mert kint pont ugyanezt éreztem: nem érdekelt semmi, ami ott történt - vagy itt, teszem hozzá halkan -, nem érintett, nem volt közöm hozzá, sőt, nem is akartam, hogy közöm legyen hozzá, kényelmes volt, szabad volt.
Hogy ez szomorú? Fene tudja. Úgyse hittem soha a magyarságban, a nemzetben, az idetartozásban, szerintem ez csak fikció - ide születtünk, itt élünk (egy darabig), itt halunk meg (vagy nem), aztán kész, nem kell ezt túldimenzionálni.
Valahogy azt sem érzem, hogy a gyerekeim jövője miatt nagyon aggódnék: mindig örömmel gondolok az amerikai útlevelükre, nem baj az, hogy kint születtek, én azt hiszem.
Valahogy azt sem érzem, hogy a gyerekeim jövője miatt nagyon aggódnék: mindig örömmel gondolok az amerikai útlevelükre, nem baj az, hogy kint születtek, én azt hiszem.
