M. aszonta, nekem adja a biciklijét egy szopásért. 'Hát mi az neked?' - kérdezte kedvesen, aztán hozzátette, hogy nem bánja, dughatunk is. 'Hamar végzek, nem fogsz érezni semmit.' - mondta aztán, én meg ezen a ponton elbúcsúztam, éreztem, hogy ez a nagyszerű beszélgetés már sehogy sem fokozható.
Szerencsére könnyen megfélemlítem - képzeljétek, fél tőlem, állítólag ijesztő vagyok -, úgyhogy simán nekem adja majd egy pusziért is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.