szerda, május 09, 2007

Recognishun

A szexrabszolgádtól pont azért undorodsz meg végül, amiért kezdetben izgalmas volt vele: megutálod őt mert hagyja magát kihasználni, írtózni kezdesz tőle, mert mindig odaadó, mindig készséges, mert tulajdonképpen egy akarattalan nulla.


(...ha úgy akarja a szervezetem, soha többé nem vagy senki nekem...)

9 megjegyzés:

  1. Mint lámpa, ha lecsavarom,
    Ne élj, mikor nem akarom;
    Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
    Börtönt ne lásd;
    És én majd elvégzem magamban,
    Hogy zsarnokságom megbocsásd.

    VálaszTörlés
  2. hát igen, de lóci ezt a szerelemre értette, az azért más...

    VálaszTörlés
  3. mármint másfajta önzés, ugye mondott ő olyat is, hogy "önzésem szeret"

    VálaszTörlés
  4. azért érdekes szerelem az, amikor megkísérled, hogy a feleséged mellé odaköltözteted a szeretődet is... mondjuk, tudott élni...

    VálaszTörlés
  5. az nem ady volt? sztem nem éltek együtt, csak egyértelmű volt a helyzet...bár ennyire nem mélyedtem el a sztoriban

    VálaszTörlés
  6. de mellesleg ezeket a szerelmes izéket nem a feleségének írta...naná

    VálaszTörlés
  7. de, de az ő volt, dehogy, ady-nak csak Csinszka volt a neje, addigra meg már olyan vén volt és szifiliszes, h sztem max oylan nőt akart, aki a keléseit vakargatja, v miket okoz az :) Jó, h nem, hát iylet azoknak nem szoktak. én a csinszka-verseket is rühelltem, a lédásak sokkal szenvedélyesebbek, bár nem tom, h jutottunk sz.l.-től adyig

    VálaszTörlés
  8. ady lédával és az ő férjével élt vmi különös szerelmi háromszögben, csinszka korántsem volt olyan jelentős mint a léda szerelem; mondjuk én utálom adyt (egy szavát sem hiszem, modoros műmájer volt), szóval nem tudok róla sokat, sosem érdekelt.

    VálaszTörlés