A Zongoratanárnőt azért szeretem újra meg újra megnézni, mert minden egyes alkalommal gratulálok magamnak, hogy milyen csodálatosan egészséges és életvidám vagyok.
Szegény Isabelle Huppert, egyetlen normális szerelmi jelenetet sem játszhatott el a szép, szőke főszereplő fiúval, akiről mindig egy SS-tiszt jut eszembe.
Ha Elfride Jelinek tényleg ennyire beteg - a könyv szerintem jóval durvább a filmnél, hasonlóan a Keserű mézhez -, hát akkor sok szerencsét neki...
Erről jut eszembe, hogy rövid időn belül harmadszor hallottam magamról mostanában, hogy életvidám vagyok, tele energiával - hogy is mondta a Vidámpark? Életvidám öngyilkosok, azaz -, úgyhogy tán épp ideje felnőnöm a feladathoz, elvégre a környezetem bizonyára tud rólam valamit amit én nem...
Szegény Isabelle Huppert, egyetlen normális szerelmi jelenetet sem játszhatott el a szép, szőke főszereplő fiúval, akiről mindig egy SS-tiszt jut eszembe.
Ha Elfride Jelinek tényleg ennyire beteg - a könyv szerintem jóval durvább a filmnél, hasonlóan a Keserű mézhez -, hát akkor sok szerencsét neki...
Erről jut eszembe, hogy rövid időn belül harmadszor hallottam magamról mostanában, hogy életvidám vagyok, tele energiával - hogy is mondta a Vidámpark? Életvidám öngyilkosok, azaz -, úgyhogy tán épp ideje felnőnöm a feladathoz, elvégre a környezetem bizonyára tud rólam valamit amit én nem...
Képzeld, Molly, a Klavierspielerinből írtam a diplomamunkámat...
VálaszTörlésha egyszer végre megtanulok németül elolvasom:)
VálaszTörlésmellesleg húha...