Iszonyodom a vásárlástól, mindig is utáltam - csodálkozva szoktam hallgatni a férfiakat, akik panaszkodnak, hogy a nőjük állandóan arra kényszeríti őket, hogy ruhákat vegyenek nekik -, de sajnos most az összes ruhám kezd szarrá menni, így kénytelen vagyok ruhákat bámulni kirakatokban (ez azért is szörnyű, mert nekem kábé semmi sem tetszik), kényelmetlen próbafülkékben belegabalyodni a nadrágomba, órákig várni idióta csajokra ugyanezen próbafülkék előtt és fásultan bámulni ahogy a barátnőjük előtt illegetik magukat az idei divat szerinti förtelmes és leginkább a dédnagymamám otthonkájára emlékeztető virágos ruhákban, nem túl kedves eladó kisasszonkáknak beszámolni a próba eredményéről, majd hosszas és eredménytelen keresgélés után szomorúan megállapítani, hogy semmi olyat nem kapni ami tetszik, illik hozzám, és még jól is áll.
A mai nap konklúziója: olyan pasit szeretnék találni, aki hentes (az őserő miatt), egyetemi tanár (az intellektuális igényeimet kielégítendő, de legyen azér valami bölcsész, mer a természettudományos izék nem elég olvasottak általában, azt meg nem szeretem), basszgitáros (az őserő, a lazaság és az izgalmas élet reményében), orvos (a hipochondriám miatt), ezermester (hogy a lakásban minden tökéletesen működjön), női szabó (hogy legyenek normális ruháim) és mondjuk angol tanár, tolmács vagy fordító (mert egyszerűen gyűlölöm ha nem tud angolul az akivel járok, ez bizonyára szakmai ártalom) egy személyben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.