Képmutatókkal folytatott felesleges szócsaták kapcsán mindig eszembe jut a Ken Park - amit végül kínok közepette megnéztem - egyik meglehetősen közhelyes szereplője: a vadparaszt részeges apuka, aki azzal gyanúsítja (és talán meg is üti emiatt, nem emlékszem pontosan) mérsékelten bunkó, nyeszlett kisfiát, hogy buzi, majd egy átdorbézolt este után hazamegy és a szájába veszi a gyerkőc farkát, miközben azon sírdogál, hogy őt nem szereti senki.
Jaja, mindenki a maga konklúziójának a kovácsa, vagy mi.
Jaja, mindenki a maga konklúziójának a kovácsa, vagy mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.