Aki nem sprintelt még hajnali fél ötkor a Váci úton, az nem tud semmit az életről. (Igen, az útlevelemet - a személyimet is - hagytam otthon.)
Aki nem utazott még hat órán keresztül Bécsbe egy egyetemistákból álló, szintén egyetemista és erősen félkegyelmű - mindig összerándult az arcom, mikor azt mondta, hogy elmondanák pár dolgot - , az utazáshoz egyáltalán nem értő, kiélt arcú idegenvezetővel (akinek a nevét csak azért nem írom le, mert annyira ronda), az végképp semmit nem tud az életről.
Az úton végig Everything but the girl remixeket hallgattam, meg egy csomó Massive Attack-et, ettől aztán erősen London-hangulata lett a birodalmi Bécsnek (meg vagyok most zavarodva, bár Bécs egyes részei tök olyanok mint Róma, szóval a zavar nem csak az én fejemben van); de azért végül persze egy kétfejű fekete sassal álmodtam, szóval a tudatalattimra erősen hat minden agresszív jelkép (rengeteg szex is volt az álmomban, nem, nem a sassal, hülyék, de nem stimmelhet minden, nohát).
Az Adventi vásár persze olyan volt mint a tokiói metró csúcsforgalomban, a tömegiszonyom így elég erőteljesen kiújult: a kis kirándulás egy bizonyos pontján fogcsikorgatva akartam mindenkit megsemmisíteni.
Láttunk persze néhány ígéretes osztrákot, az ilyenek egyértelműen az állatszexben hisznek, ittunk puncsot, ami valójában rumos forralt bor, meg volt aztán Hundertwasser, kukurucz és néhány döbbenetesen aranyos kutya.
PS.: Odafelé meg visszafelé is bementünk Veszprémbe, ahol a szememmel megsimogattam az egyetem épületét és könnyes szemmel gondoltam szerelmetes Jenőre, meg az előadásaira, amiken mindig az első sorban csápoltam.
Aki nem utazott még hat órán keresztül Bécsbe egy egyetemistákból álló, szintén egyetemista és erősen félkegyelmű - mindig összerándult az arcom, mikor azt mondta, hogy elmondanák pár dolgot - , az utazáshoz egyáltalán nem értő, kiélt arcú idegenvezetővel (akinek a nevét csak azért nem írom le, mert annyira ronda), az végképp semmit nem tud az életről.
Az úton végig Everything but the girl remixeket hallgattam, meg egy csomó Massive Attack-et, ettől aztán erősen London-hangulata lett a birodalmi Bécsnek (meg vagyok most zavarodva, bár Bécs egyes részei tök olyanok mint Róma, szóval a zavar nem csak az én fejemben van); de azért végül persze egy kétfejű fekete sassal álmodtam, szóval a tudatalattimra erősen hat minden agresszív jelkép (rengeteg szex is volt az álmomban, nem, nem a sassal, hülyék, de nem stimmelhet minden, nohát).
Az Adventi vásár persze olyan volt mint a tokiói metró csúcsforgalomban, a tömegiszonyom így elég erőteljesen kiújult: a kis kirándulás egy bizonyos pontján fogcsikorgatva akartam mindenkit megsemmisíteni.
Láttunk persze néhány ígéretes osztrákot, az ilyenek egyértelműen az állatszexben hisznek, ittunk puncsot, ami valójában rumos forralt bor, meg volt aztán Hundertwasser, kukurucz és néhány döbbenetesen aranyos kutya.
PS.: Odafelé meg visszafelé is bementünk Veszprémbe, ahol a szememmel megsimogattam az egyetem épületét és könnyes szemmel gondoltam szerelmetes Jenőre, meg az előadásaira, amiken mindig az első sorban csápoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.