Szegény Gwyneth Paltrow, de komolyan.
Egy rakás filmjében a lúzer klasszik nőt játszatják vele: a Talented Mr Ripley-ben a rossz fiúba szerelmes vakon és naivan, de a fickó meghal végül, úgyhogy még elég genyóság se jut neki, a Sliding Doors mindkét verziójában átverik és az egyikben meg is hal, a The Good Night-ban ő az uncsi és gonosz, folyton idegesítően ordibáló élettárs, akit csak Penelope Cruz álomképével lehet elviselni, a Sevenben levágják a fejét, Sylvia Plathként hosszasan szenved majd öngyilkos lesz, a Bounce-ban meghal az igazi férje és az új udvarló kapásból nem mondhat neki igazat, hát nemtom.
Vajon egy színésznő sikeresnek mondhatja magát, ha folyton nyomorult nők eljátszására kérik fel? Oké, persze a nyomorultság is relatív: végülis unatkozó, Olaszországban élő milliomosnak, költőnőnek meg Londonban élő bárminek lenni elvileg nem vall nagy szerencsétlenségre, de mégis: a filmjeiben a nők folyton vesztésre állnak.
Mondjuk nem lehet csodálkozni: egy olyan nőről beszélünk, aki egy darabig Ben Affleck-kel járt, igen, szerintem ezzel mindent elmondtam...
Egy rakás filmjében a lúzer klasszik nőt játszatják vele: a Talented Mr Ripley-ben a rossz fiúba szerelmes vakon és naivan, de a fickó meghal végül, úgyhogy még elég genyóság se jut neki, a Sliding Doors mindkét verziójában átverik és az egyikben meg is hal, a The Good Night-ban ő az uncsi és gonosz, folyton idegesítően ordibáló élettárs, akit csak Penelope Cruz álomképével lehet elviselni, a Sevenben levágják a fejét, Sylvia Plathként hosszasan szenved majd öngyilkos lesz, a Bounce-ban meghal az igazi férje és az új udvarló kapásból nem mondhat neki igazat, hát nemtom.
Vajon egy színésznő sikeresnek mondhatja magát, ha folyton nyomorult nők eljátszására kérik fel? Oké, persze a nyomorultság is relatív: végülis unatkozó, Olaszországban élő milliomosnak, költőnőnek meg Londonban élő bárminek lenni elvileg nem vall nagy szerencsétlenségre, de mégis: a filmjeiben a nők folyton vesztésre állnak.
Mondjuk nem lehet csodálkozni: egy olyan nőről beszélünk, aki egy darabig Ben Affleck-kel járt, igen, szerintem ezzel mindent elmondtam...
az, hogy egy szinesz milyen szerepet jatszik illetve, hogy sikeres-e kb semmilyen kapcsolatban nem all.
VálaszTörléshalkan megjegyezve, hogy nem egy videki kis pince szinhazaban eloadott darabokrol van szo, melyet ket ember nez, a rendezo es a noje.
Érdekes gondolatsor, nekem ez még nem is jutott eszembe. És nem említetted pl. a Szerelmes Shakespeare-t de az is totál beleillik ebbe a képbe.
VálaszTörlésAmúgy ha érdekel nézd meg a Világ és egyéb katasztrófák blogunkat, mert ott is próbálkozunk rájönni hasonló összefüggésekre :)
a running with scissorsben meg matrjoska coffokkal, bargyun a tavolba revedve kavargatja a fazekat, amibe a sajat macskaja maradvanyait apritotta, akit freudnak hivtak es a dorombolasaval uzente neki, hogy meg fog halni...
VálaszTörléste molly, má' bocs, de ebből csepeg az önsajnálat. :]
VálaszTörlésvalag pénze van, álom élete (rém?)meg a standard szerint topon van. most így kifelé nem gondolnám, hogy megfordul a fejében, hogy kudarcot vallott. az már más téma, ha rémálom a privát szférája. de az meg megint nem gátló ok az un. sikeresség felé vezető úton.
a penz, siker es egyeb kulsosegek nem egyenesen aranyosak a boldogsaggal, de a filmszerepek sem.
VálaszTörlésamugy meg ne legyenek tul nagy remenyeink.
VálaszTörléshogy jön ide a boldogság? nálam semmi köze a sikerhez. ha mégis, akkor messze nem boldogság, inkább megélt sikerélmény, de ez függ egy cselekménytől. a boldogság meg olyan létállapot, aminek csak a szellemünkhöz van köze, nem a tetteinkhez, körülményeinkhez.
VálaszTörlésaz olyan csinált lenne, mint ahogy az usáki menők elképzelik, meg idehazafelé is szeretnék elhinni a magunkféle népek. sztár vagyok - tehát boldog.
röhej.
sztár vagyok - tehát sikeres. ez elfogadható.
bocsánat, nem volt cél a kioktatás, ha így jött le.
jajjaj, dehát én a sikert nem pénzben meg hírnévben mérem, inkább mondjuk önazonosságban...vajon gp élvezi, hogy nyomorult nők bőrébe bújtatják minduntalan? nem biztos, hogy egy nőnek ez az álma...megjegyzem, pont olvastam, hogy össz két filmjét szerette, szóval akár igazam is lehet, persze ki tudja mi baja a filmjeivel...
VálaszTörlésönsajnálat? jaj, nemár.
ha én gwyneth paltrow-ról beszélek, akkor én gwyneth paltrow-ról beszélek, nyugi, tudok nyíltan önsajnálni, a piti játszmákat meghagyom a tíz éveseknek.mellesleg meg nem hiszem el, hogy egy gondolkozó ember fejében sosem fordul meg, hogy kudarcot vallott. vajon egy millió emberből össz hánynak a fejében nem fordult meg még sosem?
a többi filmjét azért hagytam ki, mert ezekben láttam, de gondolom a többiben ugyanúgy vesztes áldozat, mint ezekben...ja nem, bocs, a Julie de Marco-ban ő a férfifaló vadnő (btw ez olyan kevéssé hiteles), na az egy kivétel pl.
sztem teljesen mindegy, hogy mit kell alakitani, ha jol ki van talalva.
VálaszTörlésén nem hiszem, hogy teljesen mindegy, egy csomó forgatókönyvet visszadob aki válogathat, úgyhogy nyilván tudatosan is részt vesznek a válogatásban, ráadásul egyértelműen imidzs alakító is egy-egy szerep
VálaszTörlésaz önsajnálat nem csak a tíz évesek játéka.
VálaszTörlésmegpróbálom elmondani, mire gondolok. ha nem jön át, én szúrtam el, mivel nagyon nehéz néha azt írnom pontosan, amit tényleg szeretnék szövegben látni. :) akkor megyek oda, amiről beszélek:
forró, nyári délután, mikor a strand helyett két kugli fa közt rohadok egy lépcsőn... ez, ha komolyan gondolom, akkor önsajnálat, ha nem, akkor tényleírás.
szövegértés, szövegértés, szövegértés
VálaszTörlésaz önsajnálat nem játszma, a játszma az, amikor én állítólagos önsajnálatomat Gwyneth Paltrow-fikázásba bújtatom (ez olyan mókás, már meg ne haragudjál kedveském)
hogy haragudnék?
VálaszTörlésám, azt is játszmának gondolom, ha magam ellen játszom. erre meg alkalmas az önsajnálat. mivel a játszmáknak céljuk van, itt gondolom az, mint a legtöbb magunkkal vívott csatánál, az egónk energiához juttatása.
de kitérek simán, mert lehet, csak túl kritikus minőségemben én láttam bele a mondandód mögé amit láttam és nem kötözködésből mondtam.
persze, mindenkinek megvannak magával a fasza kis játszmái,ámde:
VálaszTörlés"ha én gwyneth paltrow-ról beszélek, akkor én gwyneth paltrow-ról beszélek"
tudom,a rejtélybloggerek korában nehéz elhinni, hogy azt akarom mondani amit mondok:)
btw miért feltétlenül játszma az önsajnálat?
VálaszTörlésaz önsajnálat egy csomószor pusztán egy probléma detektálása és nem évekig, hanem esetleg pár napig tartó állapot...nem hiszek a felcímkézett érzésekben meg viselkedésformákban: önsajnálat-rossz, magabiztosság-jó, bátorság-jó, gyengeség-rossz...lehet ezt csinálni, de minek? nyilván minden érzés kell valamire, mindegyik tanít: az önsajnálat például megtaníthat túlélési technikák kialakítására,szerintem nincs vele különösebb baj, ha valaki nem hobbiszinten űzi és képes felismerni, meg még nevetni is tud magán.
onmagaban semmi nem jo vagy rossz.
VálaszTörlésvan
illetve nincs
(van)
szerinted gwyneth paltrow nem valogat a szerepek kozott?
VálaszTörlésde, nyilván válogat és persze, ezáltal nyilván elégedett is a szerepeivel, ámbár...egyrészt azt nyilatkozta, hogy nem elégedett, másrészt valószínűleg csak adott szereptípusokból válogathat (merhát ő sem az atyaúristen ugye) és azt gyanítom, hogy belecsúszott ebbe a "szerencsétlen nő"-karakterbe és nem tud kimászni belőle, tehát most már, ha akarna se tudna komika lenni, egyszerűen azért, mert nem kap ilyen szerepajánlatot, csak olyat, amiben áldozatot kell eljátszani...tehát igen, biztosan válogat: "hümm, nézzük csak, ebben levágják a fejem, akkor inkább a másikat kérem, amiben kihasznált idióta feleség vagyok, az mégiscsak hálásabb egy kicsit..."
VálaszTörléslehet, ugyanazt mondjuk, csak más értelmezési rendszerben.
VálaszTörlésaz önsajnálat saját fontosságunknak, önmagunk környezetre kivetített képének sérüléseit foltozgató, véget nem érő érzés. energiát teszünk vele egy illúzió fenntartásába.
az, aki sajnálja magát, az többnyire eléri, hogy mások is sajnálják, így olyan, mintha közösen véreznének és ennek összetartó ereje van, meg a hamis bizonyosság, hogy nincs egyedül a bajával és ezért könnyebb, mint egyedül vállalni felelősséget az életéért. így tekinthető játszmának az értelmezésem szerint.
ezért, bár a címkézős gondolattal egyetértek, azt elutasítom, hogy az önsajnálat lehet bármi más, mint rossz. még ha úgy is érzem, hogy jó néha, a fejem szerint csapda csak. csak jóval nehezebben átlátható, mint mondjuk az, amikor kölyökként üvöltöttem, hogy kell a legó és minden mérlegelés nélkül esküdtem, hogy jól tanulok érte.
hobbiszinten űzni - ez nagyon ottvan! a nevetés magamon meg remek ellenszer, ahogy mondod.
"a hamis bizonyosság, hogy nincs egyedül a bajával és ezért könnyebb, mint egyedül vállalni felelősséget az életéért."
VálaszTörlésszerintem senki sincs egyedül a bajával,mert a bajaink nagyon hasonlóak (ugyanakkor persze mindig lehet mondani, hogy mindenki egyedül van, mert nem értjük és nem is akarjuk érteni egymást).
szerintem nem azzal van a baj, ha valaki segítséget és együttérzést vár, ez önmagában nem jelenti a felelősség nem vállalását, végülis mi a francnak vagyunk itt ennyien, ha nem azért, hogy segítsünk egymásnak? a baj inkább akkor kezdődik, amikor valaki mindent kívülről vár és megsértődik, ha nem kap elég segítséget, elég törődést. de változatlanul azt állítom, hogy az önsajnálatból bármi lehet, főleg ha elég okos az ember és felismeri, hogy az csak egy kellemetlen állapot, amit nem árt gyorsan megszüntetni; oké, világos, sokan belemerevednek az egészbe és mást se csinálnak, csak naphosszat a sebeiket nyalogatják tehetetlenül...