Feleim, szerintem tuti, hogy a Gésa emlékiratainak rendezője a Facebook egyik adminja.
Az előbb vesztemre beléptem és mivel sokadjára kaptam hányingert a volt (természetesen) magyar kollégáim angol nyelvű édelgésétől (erről már írtam egyszer, ki is borultak páran, pedig tényleg gutaütést kapok tőle, faszér nem lehet kibaszott mailben - esetleg személyesen, bár tudom, ez már ódivatú - közölni, hogy ma már nem fáj a torkom, tök jól vagyok, megyek dolgozni és látjuk egymást, hú de baró), meg az ismerőseim teszteredményeitől, meg az egész idióta szartól, ami csak arra jó, hogy úgy képzeljük, vannak emberi kapcsolataink és egy csudálatos (?) közössség tagjai vagyunk (ne aggódjatok, nem kezdek oktatásba a netes kapcsolattartás borzalmairól, elvégre éppen blogot írok, naugye), persze, persze, tudom, én túlreagálom, ez vicces dolog, puszta időtöltés, képeket nézegetünk, csajokat stírölünk, mér, most micsináljak, olvassak helyette?, blablabla, na mindegy, a lényeg az, hogy elkezdtem szépen mindent kikapcsolgatni, hogy namosmár elég, nem érdekel, hogy ki lenne tokaszalonna, ha kaja volna, meg hogy vajon Kovács Béla vagy Kiss Krisztike tud jobban angol szlengben gügyögni az üzenőfalon és akkor megpillantottam a bűvös deactivate account gombot (ha jól érzékelem, ez lehetőségeim maximuma és a facebook-ról a büdös életben nem tudom törölni magam) és itt jött a hollywoodi fordulat, amit Robert Marshall az ő nyivákolós gésájával is megirigyelhetne: amikor meg akartam nyomni ezt a remek gombot, ami megszabadít a pokolból (facebook), akkor hirtelen az ismerőseim profilképeivel találtam szembe magam, mindegyik alatt felirat, hogyaszongya XY hiányolni fog. Gyerekek, nem hittem a szememnek. Ezt itt szabad? Ezt itt lehet?
Búcsúzásképpen még közölték, hogy simán újra aktiválhatom magam, ha visszalépek, kipróbáltam, sikerült, de nem fognak ki rajtam, már megin nem vagyok aktív, hehehe; tudom persze, hogy az a szomorú igazság, hogy a facebook nem ereszt, az accountom meg ott hever passzívan, sunyi módon. Várja az aktiválást, borzalom.
Az előbb vesztemre beléptem és mivel sokadjára kaptam hányingert a volt (természetesen) magyar kollégáim angol nyelvű édelgésétől (erről már írtam egyszer, ki is borultak páran, pedig tényleg gutaütést kapok tőle, faszér nem lehet kibaszott mailben - esetleg személyesen, bár tudom, ez már ódivatú - közölni, hogy ma már nem fáj a torkom, tök jól vagyok, megyek dolgozni és látjuk egymást, hú de baró), meg az ismerőseim teszteredményeitől, meg az egész idióta szartól, ami csak arra jó, hogy úgy képzeljük, vannak emberi kapcsolataink és egy csudálatos (?) közössség tagjai vagyunk (ne aggódjatok, nem kezdek oktatásba a netes kapcsolattartás borzalmairól, elvégre éppen blogot írok, naugye), persze, persze, tudom, én túlreagálom, ez vicces dolog, puszta időtöltés, képeket nézegetünk, csajokat stírölünk, mér, most micsináljak, olvassak helyette?, blablabla, na mindegy, a lényeg az, hogy elkezdtem szépen mindent kikapcsolgatni, hogy namosmár elég, nem érdekel, hogy ki lenne tokaszalonna, ha kaja volna, meg hogy vajon Kovács Béla vagy Kiss Krisztike tud jobban angol szlengben gügyögni az üzenőfalon és akkor megpillantottam a bűvös deactivate account gombot (ha jól érzékelem, ez lehetőségeim maximuma és a facebook-ról a büdös életben nem tudom törölni magam) és itt jött a hollywoodi fordulat, amit Robert Marshall az ő nyivákolós gésájával is megirigyelhetne: amikor meg akartam nyomni ezt a remek gombot, ami megszabadít a pokolból (facebook), akkor hirtelen az ismerőseim profilképeivel találtam szembe magam, mindegyik alatt felirat, hogyaszongya XY hiányolni fog. Gyerekek, nem hittem a szememnek. Ezt itt szabad? Ezt itt lehet?
Búcsúzásképpen még közölték, hogy simán újra aktiválhatom magam, ha visszalépek, kipróbáltam, sikerült, de nem fognak ki rajtam, már megin nem vagyok aktív, hehehe; tudom persze, hogy az a szomorú igazság, hogy a facebook nem ereszt, az accountom meg ott hever passzívan, sunyi módon. Várja az aktiválást, borzalom.
http://www.facebook.com/group.php?gid=16929680703
VálaszTörlésNekem az is tetszett, amikor valami csökött IQ teszt reklámja véletlenszerűen kiválasztott ismerőseim képével illusztrálta mind a "zseni", mind pedig a "hülye" koncepciókat.
wow, köszönöm. szárazabb, tisztább érzés.
VálaszTörlésszőjünk belőle összesküvéselméletet.
VálaszTörlésmivel ez gyakorlatilag az emberi tudat hozzákötése valamihez beleépített (szocializáció)érzelmei által, így egyenlő a multik által régóta remekül és vérprofin alkalmazott bújtatott reklámmal és árukapcsolással a fogyasztás mesterséges növelése érdekében.
mivel magam kevésbé vagyok netfüggő és felettébb ritkán hazudok magamnak (hihetetlen, képes voltam leírni...) ezért eléggé agresszíven reagálok az ilyesmi átlátszó manipulánsra, viszont simán beszopom a többit cserébe.
szóval azt mondom, le a közösségi oldalakkal, le a nettel, vissza barlangba, feltéve, ha télen van központi fűtés. ha nincs, akkor inkább az agyhalál.
hol a csipszem, meg a sorozatom??
(és a képmutatás csúcsa, hogy kereskedő vagyok)