Tegnap megnéztük a gumicukrokat (Marci szerint a fiú olyan mint egy elefánt, a lány meg egy feka öregasszonyra hasonlít; kicsit aggódom), nagyon helyesek voltak, egymásba csavarodva (szó szerint: van egy olyan kép róluk, ahogy a kislány a fiú fejére támaszkodik) élnek bennem (még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy két másfél kilós lény úszkál a hasamban), minden rendben van velük, sőt, velem is, szívós család vagyunk; én mondjuk pocsékul vagyok megint: a sav szétmarja a nyelőcsövem, sokat szédülök (alacsony a vérnyomásom, még szerencse), egyfolytában éhes vagyok, de a kajaundorom visszatérőben van (gondolom a gyötrő sav miatt), így csak keveset tudok enni és folyamatosan nagyon kimerült vagyok (meg szerintem még jetleges is, most is kipattant ötkor a szemem).
Viszont tegnap az orvosnál a hogy fogsz ott szülni kérdésre megkaptam a valószínűleg sokkal jobb körülmények között, mint otthon választ: az orvos, a rendelő, az ultrahang és úgy általában az ellátás tök profi, a kórház nem nyomasztó, leginkább olyan, mint egy szálloda.
Az új orvosom elmesélte, hogy ő is iker és az anyja azt üzeni minden ikerterhes páciensnek, hogy csak az első tíz hónap pokol, a többi már móka, kacagás; szerencsére nem tűnik vészmadár dokinak, bár kicsit neki is elkerekedett a szeme, mikor elmeséltem, hogy túléltem a huszonöt órás utazást, de úgy látom alapvetően elég lazán kezeli a dolgokat: otthon az ikerterheseket sokszor hetekre kórházba dugják, eltiltják a szextől és a normális élettől, itt ilyenek szerencsére fel sem merültek, jó, nyilván az is számít, hogy semmi bajom és a babák is teljesen jól fejlődnek.
Egyébként meg találtunk isteni jó lakást, amibe mindketten azonnal beleszerettünk: kandalló, nagy és világos konyha, dzsungelszerű kert az ablak alatt, mókusok a fán...elvileg jövő héten beköltözünk, bár előtte nem ártana szerezni egy ágyat. És más bútorokat. Bababútort. Babacuccot. Kocsit. Erőt a vásárláshoz.
Normális esetben imádnék lakást nézni, meg lakberendezni, de most minden csak nyűg, mert ebben a pokoli párás melegben, ezzel az óriás hassal mostanra a legkényelmesebb heverni az ágyon, persze azt meg annyira unom, hogy majd belehülyülök, szóval inkább próbálom összeszedni magam és az összes tartalék energiámat...btw a macska tegnap kifejtette, hogy poszttraumás stressz zavara van az utazás miatt és sürgősen terapeutához kell vinnem; nem mondom, gyorsan idomult az amerikai bullshithez, tartok tőle, hogy hamarosan have a nice day-jel fog elköszönni, mikor elmegyünk valahová...
Viszont tegnap az orvosnál a hogy fogsz ott szülni kérdésre megkaptam a valószínűleg sokkal jobb körülmények között, mint otthon választ: az orvos, a rendelő, az ultrahang és úgy általában az ellátás tök profi, a kórház nem nyomasztó, leginkább olyan, mint egy szálloda.
Az új orvosom elmesélte, hogy ő is iker és az anyja azt üzeni minden ikerterhes páciensnek, hogy csak az első tíz hónap pokol, a többi már móka, kacagás; szerencsére nem tűnik vészmadár dokinak, bár kicsit neki is elkerekedett a szeme, mikor elmeséltem, hogy túléltem a huszonöt órás utazást, de úgy látom alapvetően elég lazán kezeli a dolgokat: otthon az ikerterheseket sokszor hetekre kórházba dugják, eltiltják a szextől és a normális élettől, itt ilyenek szerencsére fel sem merültek, jó, nyilván az is számít, hogy semmi bajom és a babák is teljesen jól fejlődnek.
Egyébként meg találtunk isteni jó lakást, amibe mindketten azonnal beleszerettünk: kandalló, nagy és világos konyha, dzsungelszerű kert az ablak alatt, mókusok a fán...elvileg jövő héten beköltözünk, bár előtte nem ártana szerezni egy ágyat. És más bútorokat. Bababútort. Babacuccot. Kocsit. Erőt a vásárláshoz.
Normális esetben imádnék lakást nézni, meg lakberendezni, de most minden csak nyűg, mert ebben a pokoli párás melegben, ezzel az óriás hassal mostanra a legkényelmesebb heverni az ágyon, persze azt meg annyira unom, hogy majd belehülyülök, szóval inkább próbálom összeszedni magam és az összes tartalék energiámat...btw a macska tegnap kifejtette, hogy poszttraumás stressz zavara van az utazás miatt és sürgősen terapeutához kell vinnem; nem mondom, gyorsan idomult az amerikai bullshithez, tartok tőle, hogy hamarosan have a nice day-jel fog elköszönni, mikor elmegyünk valahová...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.