Marcika elromlott, mióta itthon vagyok: Marci azt mondja, hogy elalvás előtt sokat sír, pedig eddig simán elaludt egyedül, oké, előtte néha hosszan beszélt a takarónak, de nagyon ügyesen elaltatta magát mindig...Csak remélni tudom - mert az ember önző és reménykedik benne, hogy már az ennyire kicsi gyereke is szereti és ragaszkodik hozzá -, hogy ha visszamegyek, akkor megszűnnek a bajai. Titokban meg folyton attól rettegek, hogy a babák egyszerűen elfelejtenek míg nem vagyok velük...
Egyébként pedig baromira nem pakoltam eddig az apukám lakásában, egyszerűen azt érzem, hogy képtelen vagyok odamenni. Most is felkeltem órákkal ezelőtt, de nem bírok elindulni, csak húzom az időt, ténfergek, blogot írok, fölösleges marhaságokat olvasok.
És bár rideg jégcsap lett belőlem, a temetéstől rettegek. Az anyám halálakor is nagyon kemény voltam egészen a temetés napjáig, aztán amikor a sírnál álltunk, hát bizony keservesen zokogni kezdtem, nagyon rossz volt.
Egyébként pedig baromira nem pakoltam eddig az apukám lakásában, egyszerűen azt érzem, hogy képtelen vagyok odamenni. Most is felkeltem órákkal ezelőtt, de nem bírok elindulni, csak húzom az időt, ténfergek, blogot írok, fölösleges marhaságokat olvasok.
És bár rideg jégcsap lett belőlem, a temetéstől rettegek. Az anyám halálakor is nagyon kemény voltam egészen a temetés napjáig, aztán amikor a sírnál álltunk, hát bizony keservesen zokogni kezdtem, nagyon rossz volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.