Folyton azon gondolkodom, hogy más emberek szülei miért nem halnak meg agydaganatban, miért nem lesznek öngyilkosok, miért vannak ott nekik, miért, miért, miért?
Aztán hirtelen szégyenkezve elvetem a gondolatot, hiszen nagyon sok embernek soha, egyetlen percig sincsenek szülei, vagy börtönben vannak, vagy megölik őket, vagy megerőszakolják őket, vagy verik őket, vagy terrorizálják őket. Sok ember szülei érzéketlenek és le se köpik a gyerekeiket, nagyon sok gyereknek nincs mit enni, nincs mit felvenni, nem jár iskolába; úgyhogy igenis szerencsés voltam a szüleimmel sok éven át.
Éjjel amikor a plafont bámulom, muszáj erre gondolnom, hogy ne érezzem magam iszonyatosan árvának.
Aztán hirtelen szégyenkezve elvetem a gondolatot, hiszen nagyon sok embernek soha, egyetlen percig sincsenek szülei, vagy börtönben vannak, vagy megölik őket, vagy megerőszakolják őket, vagy verik őket, vagy terrorizálják őket. Sok ember szülei érzéketlenek és le se köpik a gyerekeiket, nagyon sok gyereknek nincs mit enni, nincs mit felvenni, nem jár iskolába; úgyhogy igenis szerencsés voltam a szüleimmel sok éven át.
Éjjel amikor a plafont bámulom, muszáj erre gondolnom, hogy ne érezzem magam iszonyatosan árvának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.