Újabb mézesmadzag: tizenegytől második kör egy nyelviskolánál, ahol nagyon tetszene nekem a feladat (oktatási vezető) és úgy láttam eléggé tetszettem én is, háát...én már nem hiszek benne, hogy sikerülhet, de tudom, ilyet nem szabad mondani, mer a tudatalatti csodálatos hatalma, blablabla.
Jövő héten kimegyünk a forgalomba, jesus. Az oktatómat még mindig nem szeretem, de ahogy elnézegettem a tanítványokra várakozó többi undok bácsit, hát nem lenne értelme a váltásnak, ez egy ilyen embertípus.
Marci márciusban Brazíliába utazik, áprilisban New Yorkba: én ugyan a világ minden kincséért se lennék kutató, de ezeket az utakat eléggé irigylem tőle (meg persze nehezen viselem, hogy ilyen sokat vagyunk hármasban). Jó, tudom, New Yorkot utáltam - utáltam tényleg -, de hát utazni bárhova jó, még Békéscsabára is.
