Jézusom, de utálom az oktatómat.
Egyrészt folyton a többiekhez hasonlítgat (maga lassabban dolgozik mint a Mari), másrészt annyira félti a kocsiját, hogy valószínűleg annak örülne a legjobban, ha csak ülnénk másfél órát a kocsiban és becézgethetné az autót. Ha bármit elrontok, azzal fenyeget, hogy egy ilyen miatt meghalok majd az úton, meg aztán szerintem nem is gyakorlunk eleget (szerintem például még nem kéne kimennem a forgalomba, nem tudom mit sürget, az én pénzem, nem?) Ma nagyon dekoncentrált voltam, egy csomó mindent rosszul csináltam, persze folyamatosan beszólogatott, hulla idegesítő volt.
Igyekszem arra gondolni, hogy ő a tanítóm, aki türelemre tanít, csak sajnos a türelemhez vezető út elég rögös és én folyamatosan azon tűnődöm, hogy ha még egyszer beszól valami köcsögséget, akkor úgy orrba vágom, hogy elájul.
