Szóval na. Hétfőtől szólítsatok oktatási vezetőnek (egy időben az anyámmal kitaláltuk, hogy mindenkire a szakmájával utalunk itthon, például "A nyomdász itthon van már? Igen, a meteorológus után érkezett." Vicces volt, sokat röhögtünk, az anyámmal nagyon lehetett röhögni a legabszurdabb poénokon is, szerettem ezt nagyon. Jaj, anyám, anyám, nem szép dolog ez, mér kell nekem ilyen nagyon felnőttnek lennem?)
Leendő munkámat nagyjából úgy definiálnám, hogy tanárabajgató-módszertani főokos és tanfolyami zsezsegő (meg egy kicsit majd tanítanom is kell), szerintem nagyon izgalmas és összetett feladat és világ életemben valami ilyesmit szerettem volna csinálni, abszolút szakmába vág, szerintem már fel is nőttem egy ilyen feladathoz; persze rettentően be vagyok szarva, elszoktam én már attól, hogy az embertől követelnek, meg persze egyik szemem nevet, a másik meg sír, hunyorog, tikkel, merhogy egy korszak lezárult: már nem maradhatnak itthon csak úgy a gyerekek, már nem mehetek a kakival szenvedő Léniért soron kívül az oviba, nem rohanhatok be az alvós állatokkal délben, ha reggel elfelejtjük őket és biztos, hogy sokkal kevesebb időm lesz a szépekre.
Az is biztos, hogy kell szereznünk egy bébiszittert (sőt, szerintem kettő sem ártana) és iszonyúan szorul a torkom, ha arra gondolok, hogy esetleg a bébiszitter hozza majd haza őket az oviból (most, hogy Marci ennyit utazik, erre minden esély megvan) és jóval kevesebbet találkozunk majd és Léni ma elalvás előtt megint azt mondta, hogy mama, nagyon szeretlek, jajjaj.
És bár eddig Marci volt nálunk a rocksztár (már csak azért is, mert rendszerint nyolc körül jön haza, khm), a gyerekek talán megérezhettek valamit, mert most hirtelen mindenhez csak engem akarnak, jaj, cuki kisbabáim.
Munka, hú, de jó. Munka, jézusmária.
PS.: És akik drukkoltak és írtak és érdeklődtek, azok aztán a legjobb fejek és nagyon köszönöm nekik és ígérem írok is mindenkinek, csak még az utolsó szabad napjaimban megszakadok a házimunkába, meg vezetek, meg a beteg nagymamámnak veszek vállasinget; és persze pocsék levélíró vagyok, de igyekszem, igyekszem.
