Kedves orvosok, akik olvastok, ne sértődjetek meg, most mondok majd pár csúnyát úgy általában az orvoslásról - persze ahogy én látom. Itt nem lehet velem ellenkezni (én ennek örülök, hát ez van) de ha bárki vitatkozni vagy anyázni akar, írjon bátran e-mailt.
Szóval az van hogy a tüdőgyógyásztól természetesen megkaptam az asztma diagnózisát (ebben egyébként biztos voltam előre: bármilyen orvoshoz mész, azonnal az ő szakterületét érintő bajod lesz, akkor is, ha nem) és ennek kapcsán szeretnék kicsit arról elmélkedni, hogy a terhességem óta sajnos egyre inkább rájövök, hogy bizony az orvosok egy csomó helyzetben bölcsészként viselkednek és hogy az orvostudomány távolról sem egzakt valami. Ami oké is volna, ha nem próbálnák elhitetni a laikusokkal, hogy ez nem így van, ha nem lennének vizsgálatok, amik elvileg feketén-fehéren megmondják, hogy van-e x bajod, vagy nincsen.
Tehát, mondom, hogy mi bosszant: amíg terhes voltam, több orvossal is konzultáltam ilyen-olyan ügyekben. Mind össze-vissza beszélt, szó szerint: egymásnak homlokegyenest ellentmondó dolgokat mondtak mindvégig, "a macska nagyon ártalmas","jaj, ugyan, mi ez a hülyeség, semmi baja nem lesz a macskától", "futni nem szabad, hát már hogyne lehetne futni terhesen", stbstb, volt egy rakás; én sokat nem profitáltam ebből, de arra jó volt, hogy teljesen megrengesse az orvosokba vetett hitemet.
Oké, amúgy sok dolgom nincs orvosokkal, nem is volt sose, de majd most...szóval elmentem a tüdőgondozóba ahol mindenféle vizsgálatokat végeztek, minden negatív, szuper (gondoltam én), erre jön az orvos és közli, hogy hohó, ne örüljünk ám, mer hiába negatív minden ez itten kérem szépen asztma, ő tudja, ő megmondja nekem keményen, mer minden erre mutat, hiába a negatív eredmény, mer van a macska meg van itthon padlószőnyeg. (Allergiavizsgálat az nem volt ám.)WTF?!
A rákkal is ezt csinálják, de komolyan? Minden lelete negatív de szerintem maga rákos, mer evett már égett piritóst biztos, magának annyi, kemo, viszlát, vagy hogy? De komolyan. Ez egy diagnózis? Ezt így lehet? Ezt így szabad?
Mondjuk kétségtelen, hogy bárki jön velem szembe az utcán simán megmondom róla, hogy nem tud angolul, dehát azon azér nem sok múlik, ugye...Nem tudom, nem tetszik ez nekem. Ott van aztán Marcika esete is: az összes lelete negatív volt, nem allergiás semmire, köhög (mostanában keveset, nagy boldogság). Mit ad isten? A tüdőgyógyász szerint asztmás, a gégész szerint a masszív arcüreggyulladása miatt köhög, azt kell elmulasztani...aha, jó, köszi. És akkor most kinek lehet hinni? Aki szimpatikusabb? Vagy aki a kevésbé súlyos diagnózist állítja fel?
Valamelyik orvos blogban olvastam (kieg.: direkt nem linkeltem, mert nem személyeskedni akarok, nem az illető bloggal vagy orvossal van problémám ugyanis, mégis eszembe jutott, amit ott olvastam, mea culpa), hogy az orvosokat bosszantja, hogy a betegek szimpátia és nem hozzáértés alapján választanak orvost, dehát izé...állatira ki vagyunk ám szolgáltatva. Mi ehhez nem értünk és ha mindig mindenki össze-vissza beszél, akkor előbb-utóbb (nekem) senki sem lesz szimpatikus...
Na mindegy, biztos csak a sokk okozza a dühöt (nem), merhogy már nekem is van valami undormány betegségem. Azért el fogok menni szépen máshoz, nem nagyon tetszik az ilyen "elvileg nem, de szerintem igen" diagnózis.
Kedves orvosok, én tudom, hogy egy csomó beteg baromi idegesítő, de izé...egy kicsit sincsen igazam?
