Folyton le akarom írni (csak este már nincs erőm), hogy nagyon szépeket mondtak az ovis félév értékelőn, a gyerekek nagyon okosak, szuper a logikai készségük és a szókincsük (ugye, ugye, az a sok olvasás - külön kiemelték egyébként a szókincsüket), jó az énekhangjuk, jól motiválhatóak, erős egyéniségek (és ezért azt mondták, szerintük nem kell szétválasztani őket, egyikük sem nyomja el a másikat, ahogy azt ikreknél néha tapasztalják), Léna kicsit barátkozósabb (ez nagyon meglep, pont fordítva gondoltuk), Marcika viszont főleg Lénával játszik.
Léniről azt mondták, hogy sokszor alulértékeli magát (ezen nagyon meghatódtam, drága kicsi lánykám, pedig annyira édes-okos-szép) és nagyon szabálykövető, hogy jó étvágyú, nem válogatós és hogy nagyon tudatos, kreatív és kitartó, nagyon bújós és érzékeny.
Marcus kevésbé szabálykövető, de a logikai készsége állítólag magasan az átlag fölött van (fizikus apukával már legyen is, na; mondjuk mi a logikai játékokban Lénát látjuk jobbnak, nekem meggyőződésem, hogy ő lesz a kutató), ügyes, okos, szép, cuki, drága (ezeket én mondom, de az óvó nénik is kábé ezt mondták), nagyon válogatós és gyakorlatilag csak akkor eszik, ha etetik (rémes), ja meg járatják gyógytornászhoz is (ez milyen menő már egy lakótelepi ovitól, amúgy is jó az ovi, bár volt ugye a megbicsaklásom egy hónapja, de most megint szeretem, főleg, hogy a gyerekek emésztése változatlanul jó), mert ha izgalomba jön, akkor kényszeres mozgásokat végez. Szerencsére Marcus rajong a gyógytornáért, ma meglátta a gyógytornászt és azt kiáltozta neki: Ágicska nénicske, nagyon szeretlek! Megyünk tornázni, hurrá!
Még annyit mondtak, hogy Marcus sokszor bántja Lénát (itthon is, ezekért nagyon haragszunk), meg kiszolgáltatja magát vele (Lénike annnyira édes és jószívű és segítőkész, hogy elhiszem, ha kihasználja), de Léna sokszor jól helyreteszi, úgyhogy nem kell félteni.
Szóval na, a gyerekeim menők és kész.
