helyzetjelentés

Hah, az orvos megröntgeneztette a fejem, oszt kisült, hogy masszív arcüreggyulladásom van és tán ezért vagyok három hónapja náthás.

Holnap megyek a tüdőgyógyászhoz; aszonta a doki, hogy ha mázlim van, akkor az arcüreggyulladás miatt van a hörögve köhögés és nem kezdődő asztma miatt.

Marci tegnap végre hazajött - tíz napig volt, rém hosszú idő -, mindenki rettentő boldog, ráadásul hirtelen lett itthon pesto, cantuccini meg Pinokkiós ceruza. 

Ma életem interjúin vettem részt és ezek keretében kiderült, hogy némileg gyengeelméjű vagyok (erről nem akarok többet beszélni, mert hát a hiúságom...meg persze mocskos kis titkaim vannak, tudjátok úgyis), meg hirtelen kaptam egy adag fordítanivalót is, de ezeknek tulajdonképpen semmi közük egymáshoz. 

Aztán meg Lénike azt mondta a sötétben, már félálomban, hogy mama, én nagyon szeretlek téged. 

De most ezeket így hogy lehet elviselni, hogy? Még most is sírnom kell a meghatottságtól. 

Annyira jó, hogy most már teljesen biztos vagyok benne, hogy nem éltem hiába.





PS.: Ráadásul Marci azzal jött haza, hogy hát ő nézegette kint a gyerekek csecsemőkori képeit és hát jaj, de aranyos egy ilyen kisbaba!
Hümm...