Az óvó nénik parancsba adták, hogy vigyük Marcust fejleszteni, mert képtelen összpontosítani - ahogy a kedves gyerekorvosunk megjegyezte "mint általában a négy éves kisfiúk" - és ez idegrendszeri fejletlenségre utal, ahogy az is, hogy nem rajzol szinte semmit (ez később gond lehet az iskolában, ezt már én mondom), de amúgy szerintük kiemelkedően okos (Marci erre elmesélte nekem, hogy ő is baromi izgága gyerek volt, valószínűleg azért, mert mindent sokkal hamarabb megértett és megtanult mint mások, aztán unta magát és rendetlenkedett; remélem Marcikánál is ilyen tőről fakadnak a problémák).
Magamat is meglepő módon nem aggódom ezen különösebben - teljesen lelazultam az utóbbi másfél évben, egész normális anya lett belőlem, fura -, de azért szeretném, ha értő szemmel is megnéznék, mert azért az óvó nénik mégiscsak a komoly nagylány Lénához hasonlítják, aki elképesztően fegyelmezett, képes egész nap egy csiga megrajzolását gyakorolni, meg ilyenek. Tök jó, hogy nem Amerikában vagyunk: ott azonnal ráfognák Marcusra, hogy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavara van és teletömnék gyógyszerekkel, brrr.
PS.: Egyébként akkor borult a bili, amikor megkérdeztem az óvó néniket, hogy vihetjük-e Marcust jövőre focizni - tényleg kifejezetten tehetségesnek tűnik -, mire elkezdték mondani, hogy még nem alakalmas rá, mert nem tudna mit kezdeni vele egy edző (mert nagyon szétszórt) és amúgy is kevés neki az ovis fejlesztés. Kicsit be is rágtam, mert ha nem kérdezek rá, akkor egy szót se szólnak vagy mi?
