Na igen, tényleg ez a nehéz: hogy miután Budaörsön - oda-vissza három órára van tőlünk, teszem hozzá szomorúan és halkan - lenyomok száz óra szintfelmérést, meg két rendes órát, utána hazajövök és focizunk lent (megjegyzem szerintem sokkal egészségesebb életem van, mióta a gyerekekkel muszáj lent lenni egy csomót).
És nem, igazából nem ez a nehéz, mert szavam se lenne, ha focizás után végre elterülhetnék, dehát ez kizárt: a fáradt, hisztis gyerekeket haza kell cibálni (szerintem hajnalig tudnának focizni, múltkor óriáshisztit nyomtak egyszerre, mikor elindultunk haza, ilyen már rég nem volt, meg is döbbentem), vacsoráztatni kell- most épp azért tudok írni, mert Marci abajgatja őket, de ő azért ritkán van itthon ilyenkor -, fürdetni, fektetni kell, mesélni kell nekik (és abból is mindig nagy balhék vannak, hogy hány mese legyen), aztán a konyhát rendbe rakni legalább látszatra, stbstb.
Durva volt ez a mai szintfelmérés, szünet nélkül négy órát kellett csicseregnem; vicces volt, mikor átjött a velem párhuzamosan szintfelmérőztető tanár egy percre, mikor épp nem jött senki egyikünknél sem, beszélgettünk pár mondatot és úgy búcsúzott, hogy na megyek kicsit csendben maradni - hú, én is mindig azt érzem sok tanítás után, hogy soha többé nem akarok megszólalni.
És akkora, de akkora lelkük van ezeknek a diákoknak és mindig mindent rám borítanak: hogy ők mióta tanulnak, hogy miért nem szeretik, hogy miért szeretik az angolt, hogy milyen más nyelveket tudnak, illetve nem tudnak, hogy mit éreznek, mikor egy angol anyanyelvű hozzájuk szól, hogy milyen filmeket láttak angolul, stbstb. Persze szerintem a munkámhoz hozzátartozik, hogy ezeket megbeszéljem velük, de rettentően kimerítenek, mert valahogy olyan nagyon energiaszívó tevékenység valakiket nyugtatgatni, meg lelket önteni beléjük, meg simogatni a fejüket, hogy hát persze, ügyes vagy, semmi baj, jól csinálod.
PS.: Aztán még azon nagyon elszomorodtam, hogy a tanítványom elmesélte, hogy ugyan a feleségének se diplomája, se nyelvvizsgája (ez a cég ezeket elvileg elvárja), de interjú nélkül (!) felvették, mert hát az ő felesége. Ma a gyereküket is bevitték a munkahelyükre, mert miért ne...nem is értem, hogy minek küldözgetek én bárkinek önéletrajzot, komolyan. Csak befolyásos ismerősöket kéne szereznem sürgősen.
