Na jó, hát ezért viszont érdemes betegnek lenni: tegnap sírnivalóan kedvesek voltak a gyerekek az oviból hazafelé, mikor mondtam nekik, hogy nagyon rosszul vagyok és nem maradunk lent focizni: jöttek szépen haza, mindenki szót fogadott, itthon betakargattak, puszilgattak, simogattak, Marcika hozta az orvosi táskát, hogy meggyógyít (az más kérdés, hogy végül főként a könyvespolcunkról lepakolt könyveket húzgálta a fejemen, mondván, hogy majd így nem fáj), Léna pedig azt mondta, mikor kértem, hogy jöjjön gyorsan fogat mosni, hogy bármit megteszek neked. Ó.
Nem bírom idegekkel az ilyesmit, teljesen kikészülök a meghatottságtól.
Drága Szépek.
Drága Szépek.
