Jaj, Lénike annyira aranyos volt ma délután, ahogy a kis piros tornadresszében (ami alól kilógott kicsit a bugyi - nem bírom idegekkel ezt a cukiságot), egy másik kislánnyal kézenfogva jött ki a művészi torna (ő mindig így hívja) után a tornateremből és lelkesen mutogatta a csípőriszálást, amit tanult.
Nem értem hogy lehet valaki ennyire cukiszép; én azt hiszem, ha kéne, bárkit lekaszabolnék érte seperc alatt.
