"Az igazi szerelemben nem hiszek, a mocskos szerelem nem éri meg"

M szólt, hogy az egyik kamuregemet elfelejtettem törölni, én meg nosza, rávetettem magam a boxra, időm mint a tenger, nincs most munkánk úgyhogy a net előtt unjuk szénné magunkat, szóval gondoltam keresek valami dugópajtást munkaidőben, merhogy semmi kedvem egy-egy kósza kefélés kedvéért büdös kocsmákba meg szórakozóhelyekre járni és fölöslegesen beszélgetni és ismerkedni (még a gondolattól is kiráz a hideg), szóval azt képzeltem majd szétnézek én ottan a boxon és meglesz a dugható alany és igen, rettenetes volt, sírhatnékom van még most is, nem, nem megy nekem ez a bárkit magamra húzok szarság, kell legalább egy kicsi szikra (vagy a sorsnak kell valakit tálcán kínálnia, vegyünk például egy olyan felettébb kényelmes szituációt, mint mikor egy pasi felkínálkozik, merhogy mondjuk szerelmes belém), rotóval épp erről leveleztem a minap és hát rá kell jönnöm újfent, hogy túlhisztizem én ezt a szex kérdést, meg persze elképzelem az ismerkedési fázist és hát sajnos azonnal okádnom kell: magyarázni magamat, udvariasan viccelődni, beszélgetni, érdeklődni, kedvesnek lenni, virtuálisan pipiskedni, eh, nem, nem, soha.

Szerelemben már nem reménykedem, a szexet túldrámázom, reménytelen alak vagyok, éljen az eutanázia.