Ülünk a tévé előtt az anyámmal, aki egyszer csak előhozza a szerelem-kapcsolat témát, amitől normális esetben azonnal üvöltök, dehát most ugye nem normális eset van, úgyhogy higgadtan beszélgetek:
A: Neked sosem kellett senki, aki szeretett. Tudom én, hogy folyton izgalmakra vágysz, meg olyan férfiakra, akik bántanak.
M:Hát igen, de mit csináljak, ha nem kötnek le a kedves, rendes fiúk...
A:Pedig olyan szép vagy.
M:Sokra megyek vele, látod. Aki nekem kéne annak én nem kellek, akinek meg én kellenék, az engem nem érdekel. Bezzeg ott van a cég egyik legrondább nője, nemrég ment férjhez, úgy nézett ki a ruhájában, mint egy habcsók. Látod, azt elveszi valaki. Igaz, én a férjét le se köpném, de akkor is.
A:Na látod, neked senki sem jó.
Közben kedves sztárügyvéd ismerősöm tűnik fel a képernyőn és nehezen állom meg, hogy fel ne kiáltsak: nahát anyám, nézd csak, én ezzel lefeküdtem, életem legszarabb dugása volt, a fickó olyan pofával vette elő a dermesztően nagy farkát a gatyájából mintha épp karácsonyi ajándékot osztana valami jótékonysági gálán, az volt az arcára írva, hogy tisztelned kell ezt a csodát és képzeld, legelőször a Rác kertben találkoztunk (jaj, anyám, hát a dugás évekkel később volt, rendes lány vagyok én), ahol épp betegre ittam magam valami szerelmi bánat okán és egyszer csak odamentem ehhez a fickóhoz és azt mondtam neki, hogy figyelj, ma nálad alszom, de amint a Nemzeti Múzeum méretű lakásába értünk, sajnálatos módon azonnal belehánytam a vécébe, majd idült mosollyal az arcomon távoztam.
PS1.: Mióta súlyzózom, gyakorlatilag mozgásképtelen vagyok.
PS2.: Rettenetes fogyókúrába kezdtem, folyamatosan annyira éhes vagyok, hogy legszívesebben minden járókelőről lerágnám a húst a Váci úton.
(Kislányom, te biztos nem koplalsz? Egyél valamit.
Dehogy koplalok apukám, én csak nem eszem.)
A: Neked sosem kellett senki, aki szeretett. Tudom én, hogy folyton izgalmakra vágysz, meg olyan férfiakra, akik bántanak.
M:Hát igen, de mit csináljak, ha nem kötnek le a kedves, rendes fiúk...
A:Pedig olyan szép vagy.
M:Sokra megyek vele, látod. Aki nekem kéne annak én nem kellek, akinek meg én kellenék, az engem nem érdekel. Bezzeg ott van a cég egyik legrondább nője, nemrég ment férjhez, úgy nézett ki a ruhájában, mint egy habcsók. Látod, azt elveszi valaki. Igaz, én a férjét le se köpném, de akkor is.
A:Na látod, neked senki sem jó.
Közben kedves sztárügyvéd ismerősöm tűnik fel a képernyőn és nehezen állom meg, hogy fel ne kiáltsak: nahát anyám, nézd csak, én ezzel lefeküdtem, életem legszarabb dugása volt, a fickó olyan pofával vette elő a dermesztően nagy farkát a gatyájából mintha épp karácsonyi ajándékot osztana valami jótékonysági gálán, az volt az arcára írva, hogy tisztelned kell ezt a csodát és képzeld, legelőször a Rác kertben találkoztunk (jaj, anyám, hát a dugás évekkel később volt, rendes lány vagyok én), ahol épp betegre ittam magam valami szerelmi bánat okán és egyszer csak odamentem ehhez a fickóhoz és azt mondtam neki, hogy figyelj, ma nálad alszom, de amint a Nemzeti Múzeum méretű lakásába értünk, sajnálatos módon azonnal belehánytam a vécébe, majd idült mosollyal az arcomon távoztam.
PS1.: Mióta súlyzózom, gyakorlatilag mozgásképtelen vagyok.
PS2.: Rettenetes fogyókúrába kezdtem, folyamatosan annyira éhes vagyok, hogy legszívesebben minden járókelőről lerágnám a húst a Váci úton.
(Kislányom, te biztos nem koplalsz? Egyél valamit.
Dehogy koplalok apukám, én csak nem eszem.)
Énszerintem az anyukád a lényegre tapint.
VálaszTörlésJa, meg ez a hányás szex előtt/alatt/után téma már előjött egyszer. Na mikre emlékezem?
VálaszTörléscsak a szépre...
VálaszTörlés