"a dolgok úgy oldódnak meg, hogy elmúlnak"

Bevallom, mindig elképeszt, mikor olyanról hallok vagy olvasok, hogy valaki egy halotthoz beszél (az apám is csinálja, engem kikészít vele), úgymond elmeséli neki a halála óta történt eseményeket, ezzel mintegy meg nem történtté téve a halálát...merhogy szerintem itt pont nem a feldolgozás könnyítéséről, inkább tagadásról van szó: ha beszélek hozzá, azzal idevarázsolom, lám-lám, majdnem válaszol is.
Soha eszembe se jutna az anyámhoz beszélni. Meghalt és az élet már nem tartozik rá: a nyugodjék békében szerintem valami ilyesmit jelent.