Te, figyelj, mondhatok valami furcsát? Látod azt a fickót ott, na az volt a szomszéd akivel dugtam, tudod, aki bemászott az ágyamba pár éve, asszem már akkor is ez volt a csaja, micsoda vígjátékba illő helyzet, pont ezen az esküvőn, hehe, gyerekek, Brian Molko egy kiélt vénember, kicsit nagyferós is az új hajával, volt egy csomó vacak új szám, meg persze a szentimentális kötelező régiek, rendes kisgyerekek módjára táncoltunk és smároltunk, mer a sziget az egy ilyen hely, te szeretsz engem, én szeretlek téged, mi szeretjük egymást, egy kedves lány az esküvőn megkérdezte, hogy és meggyógyult az anyukád? és hát mivel ez nem elkenhető téma, én szépen megfeleltem a kérdésre, nem, az anyukám meghalt, erre gondoltam még este is, ahogy ott szeleteltünk meg gyártottunk valamit a fasza brummogó zenékre, rólam biztos mindenki azt gondolja, hogy szívtelen vagyok, mert sokat nevetek és tök normálisan tudok beszélni az anyám haláláról, pedig igazából nem telik el perc, hogy ne gondolnék rá, a Mokka Cukka sátorban van a pokol, én tudom, én hallottam, én ezt kérem tudományosan be is tudom bizonyítani, fú, nekem hányingerem van ettől a zenétől, kibotorkálunk, sült krumplizunk, lángosozunk, pálinkázunk, fröccsözünk, sörözünk, filozofálunk, jó ez a sziget, sok hétre előre letudjuk a kocsmáznivalót, hazafelé a buszon a mögöttünk ülő fiú egy zavaros történetbe ágyazva többször elkurjantja, hogyaszongya csattogott a húgy a szájában, majd nyálcsorgatós álomba merül, mi meg a hosszú buszúton eljátsszuk, hogy most ismerkedtünk meg és jövünk haza egy vad egyéjszakásra, fél öt felé azán Marci hullaként elnyúlik az ágyban és azt nyöszörgi, tudom, hogy most szedtelek fel, de nem baj, ha csak holnap dugunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.