Most, hogy itthon vagyok és néha tévézek, meg úgy általában többet olvasok és hallok mindenféle (senkiházi) celebről mint Triesztben (meg hát az olasz tévében mindenki elmebetegnek tűnik, mer folyamatosan ordítva gesztikulálnak, nehéz megállapítani tehát, hogy ki van jól és ki nincs), elgondolkodtam ezeknek az izéknek a kapcsán, hogy vajon nem kegyetlenség-e a világtól, hogy ezeket az embereket a maguk szórakoztatására hagyják érvényesülni, magukat exponálni, nyilatkozni, magánéletet és problémákat kiteregetni, mikor elég nagy részük egyértelműen és láthatóan és aggasztóan gyakorló elmebeteg, konkrétan erről a Varga Viktor gyerekről jutott eszembe, hogy nem ártana neki egy alapos pszichoterápia, de annak idején a Depeche Mode koncerten ugyanez jutott eszembe Dave Gahant látva: hogy a pszichiáterek nyilván a tíz ujjukat megnyalnák ha az összes személyiségzavaros popsztárt és celebet és örökösnőt összeterelnék egy karámba és gyógyítani kezdenék őket, persze a legtöbb nyilván sikítva tiltakozna ez ellen, hiszen a pszichózis is része a portfóliójuknak, meg természetesen nehéz megállapítani, hogy az elmebajból mennyi a marketing és mennyi a valódi gond, bár egy pszichiáternek azért nyilván van erre szeme, egy-egy árulkodó gesztus gondolom lehet leleplező.
Ez persze megint egy elgondolkodtató dolog, mármint, hogy mi volt előbb: a téboly vagy a siker.
Ugyanakkor megfordíthatjuk a gondolatmenetemet és mondhatjuk azt is, hogy ez igen örömteli, hiszen ezek szerint (ha feltételezzük, hogy már meglévő betegség vezetett a médiába vagy a színpadra) a személyiségzavarosok jó eséllyel lesznek felkapott, gazdag hírességek és ez ugyebár jó hír, mer azelőtt azt hittük, ők a csendes elrohadásra ítélt nyomorultak, akiknek az élete szomorúan csordogál pszichiátriáról pszichiátriára.
PS: Elnézést minden hozzáértőtől: a hatás kedvéért tökéletesen összemostam a személyiségzavar, a téboly, az elmebetegség és a pszichózis fogalmát. A pszichiáterek nyilván igyekszenek mindezeket elkülöníteni, de én természetesen csak laikus vagyok, úgyhogy kedvemre elemezhetem a tébolyt, juhéj.
Ez persze megint egy elgondolkodtató dolog, mármint, hogy mi volt előbb: a téboly vagy a siker.
Ugyanakkor megfordíthatjuk a gondolatmenetemet és mondhatjuk azt is, hogy ez igen örömteli, hiszen ezek szerint (ha feltételezzük, hogy már meglévő betegség vezetett a médiába vagy a színpadra) a személyiségzavarosok jó eséllyel lesznek felkapott, gazdag hírességek és ez ugyebár jó hír, mer azelőtt azt hittük, ők a csendes elrohadásra ítélt nyomorultak, akiknek az élete szomorúan csordogál pszichiátriáról pszichiátriára.
PS: Elnézést minden hozzáértőtől: a hatás kedvéért tökéletesen összemostam a személyiségzavar, a téboly, az elmebetegség és a pszichózis fogalmát. A pszichiáterek nyilván igyekszenek mindezeket elkülöníteni, de én természetesen csak laikus vagyok, úgyhogy kedvemre elemezhetem a tébolyt, juhéj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése