kedd, szeptember 28, 2010

3 in 1 vol. 69125

Mikor ma elmeséltem az orvosnak, hogy milyen görcseim voltak előző héten, ő elgondolkodva azt mondta, hogy na most talán előjegyezne császárra, de akkor mi nagy levegőt vettünk és azt mondtuk, hogy hát ha már így lefelé fordultak mindketten, akkor nem-e lehetne-e természetes úton...és akkor a doki nénin úgy láttam, mintha megörült volna az ötletnek és azt válaszolta, hogy persze, próbáljuk meg...úristen, mibe keveredtem.
Aztán az történt még, hogy találtunk iszonyú kedves zsidó gyerekorvos családot (apa és fia az orvosok, a mama meg a pénzügyeket viszi és hivatásos kedves), én persze azonnal szerelmes lettem minden családtagba (mindig szerettem az orvosokat); a zsidóságuk egyébként annyiból érdekes, hogy elmesélték, hogy egy jó darabig Jeruzsálemben laktak, a mama nem is beszél túl jól angolul, de a papa amerikai, a fiú meg, úgy tűnik, kétnyelvű.
Aztán délután, mikor hazajöttünk, izgatottan szülés-videókat kezdtem nézni - úristen, mibe keveredtem - és minden egyes gyereksírástól elbőgtem magam, hihetetlen mit tesznek az emberrel a hormonok...

Úristen.
Mibe keveredtem.


PS.: Ja, meg végre vettünk egy kocsit, wow.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése