mailek margójára

Kaptam mindenféle e-maileket és akkor most elmondom, hogy pont ezért nincsenek kommentek. Figyeljetek.
Ha én leírom a félelmeimet és az aggodalmaimat, az nem azt jelenti, hogy naphosszat sírdogálok és lamentálok mindenféle borzalmas dolgokon. Ha kifejezem, hogy félelmeim és aggodalmaim vannak, akkor az csak annyit jelent, hogy félelmeim és aggodalmaim vannak, amikbe se többet, se kevesebbet nem kell képzelni. Mutassatok már nekem olyan (iker)terhes nőt, akinek szeme se rebbent, mikor arra gondolt, hogy mi lesz vele ha megszületnek a gyerekek...na ugye.
Nekem ráadásul nincsenek itt se nagymamák, se egyéb rokonok, se ismerősök, se barátok, tehát végképp eléggé speciális a helyzetem, de ettől még nyilván megoldom majd, ahogy tettem ezt minden dologgal az elmúlt években. Állom a sarat és erős vagyok, de közben szeretek nyafogni, hát istenem: ez a blog éppen ezért jött létre.
Ja és még egy fontos dolog: kizárt, hogy később visszasírjam a terhességet. A terhesség (legalábbis az enyém) borzalmas (nem, én nem vagyok Szent Anya, én őszinte anya vagyok), szóval nem, köszönöm, bármit szívesebben csinálok, mint hányok hónapokon keresztül...de a gyerekektől nagyon kedves, hogy rögtön ketten vannak, így azt hiszem egy életre le is tudom most a szaporodást.