Szóval végre beköltöztünk a "túl szép, hogy igaz legyen"- lakásba: persze rögtön volt vele baj, nem működött a légkondi, ami itt bizony nem luxus kellék, hanem nagyon is szükséges a túléléshez, de szerencsére egy kedves indiai légkondiszerelő bácsi megoldotta a dolgot, úgyhogy most boldogan üldögélek a 25 fokban (kint kábé ezer fok van).
A lakás gyönyörű, világos konyhás, nagyon nagy belmagasságú, jacuzzis kádas, mosogatógépes (wow), a kertben buja növényzet, madárcsicsergés, kis szökőkutak, medence, konditerem (istenem, bár futhatnék végre)...netünk elvileg nincs, gyakorlatilag lett véletlenül.
Napokig rohangáltunk bútorok után, megint találkoztunk nagyon kedves emberekkel, akik mindenféle ikres cuccot, csilingelő bababútorokat, heverőt, tányért, evőeszközt, fotelt adtak ajándékba; úgyhogy mostanra gyakorlatilag mindenünk van ami kell, sőt, már a babaszoba is egészen előrehaladott állapotú.
Ez az ikertéma egyébként teljesen elvarázsol mindenkit: amint kiderül, hogy nem egy, hanem két gyerek figyel a hasamban, sikoltozva gratulálnak (ilyenkor mindig elszomorít, hogy a saját apámtól eddig még csak azt hallottam ezzel kapcsolatban, hogy úristen, de nehéz lesz neked; éljen a végtelen pesszimizmus...).
Szívesen mennék várost nézni, meg állatkertbe, meg space centerbe, de a pokoli időjárás, meg a fáradékonyságom nagy akadály sajnos. Mostanra az is teljesen világos, hogy nagyon gyorsan meg kell tanulnom vezetni: kocsi nélkül Houstonban halott ember vagy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.