Amúgy meg...furcsa itthon. Nem jó. Gyászos, üres, a szüleim nélkül utálatos.
Tudtam én jól, hogy minél közelebb kerülünk Magyarországhoz, annál több elfojtott gyász jön majd elő belőlem és most itt van, tessék.
A karácsony kedves volt, szép, csak nem az enyém. Ez a mások karácsonya volt.
Én nem tudom, hogy mikor lesz majd újra az enyém, szülők nélkül olyan végtelenül árva vagyok még mindig - és hiába vannak gyerekeim, hiába van Marcim, hiába vannak szép és jó pillanatok.
Bizonyos űröket nem tölt be semmi sem.
