És már megint megkaptam, hogy a szingli Molly mennyivel érdekesebb volt...hát nem tudom, én jobban szeretem ezt a mostani énemet, persze azt elhiszem, hogy a nagy, magányos drámák izgalmasabbak, mint a gyerekeim első szavai - bár azt még mindig nem pontosan tudom, hogy miért -, viszont azt hiszem ez a blog nagyon érdekes lehet elejétől a végéig, azaz globálisan szemlélve, mert ez egy igazi fejlődésblog, kérem szépen...jó, tudom, egyesek szerint visszafejlődés ha az embernek családja lesz, de ha ezt a gondolatot kicsit félretesszük, akkor azért tényleg nagyon tanulságos megvizsgálni ilyen volt - ilyen lett szemmel a bejegyzéseket.
Persze nyilván nem változtam meg olyan nagyon extrém módon, de annyi nagy, sorsfordító dolog történt velem nagyon rövid idő alatt, hogy nagyon furcsa volna, ha az agyamban és a lelkemben minden maradt volna a régiben.
Gondolom, hogy a blog olvasói is nagyjából teljesen kicserélődtek, persze ez is érthető, bár ha a blogot szappanoperaként szemléljük - én mindig ebbe a műfajba soroltam -, akkor az én blogom aztán igazán fordulatos, nem panaszkodhattok, folyton meghal meg születik valaki, a gyakran önirónikus főhős sok tévelygés és fájdalmas csalódás után hirtelen vad szerelembe - majd egyszercsak teherbe - esik, hát ezek a szappanoperák éppen ilyenek, nemde?
