Marcus ma reggel 38.6-tal ébredt hétkor (amikor kivettem az ágyból, éreztem, hogy forró, de akkor lettem biztos benne, hogy valami baja van, mikor elaludt az ölemben - elviselhetetlenül aranyos, egyébként), aztán egész nap kis bágyadt és szófogadó* (!) volt, mi meg persze cidrizünk, mert hétfőn mindenkinek sok dolga van, Marcinak fontos előadása lesz, én felmondok dolgozni megyek, újdonsült bébiszitterünk nem ér rá (naná), úgyhogy végül a nagynénémet kértük meg, hogy jöjjön el és vigyázzon rá, de aggódom, mert ő utoljára három hónapos korukban vigyázott a gyerekekre.
Utálatos dolog a betegség, én mindig mondtam, szegény kicsi Marcus.
* ez újabban sohasem fordul elő vele
