Tegnap hajnali kettőtől ötig Léna hány. Délután kettőkor a macska hány. Késő délután, úgy hat körül Marcika lehányja a vállam, majd tízig folyamatosan ömlik belőle a hányás.
Ma látszólag mindenkinek kutya baja, de én most épp magamért aggódom: utoljára szülés közben hánytam és többé nemakarokhányni, nemakarokhányni, nemakarokhányni, nemakarokhányni.
Tudjátok, minden fejben dől el (:gonoszul vigyorog).
