Mikor az utcán oviba menet vagy hazafelé vonakodva belemegyek, hogy fel-alá futkossunk és én is csapkodjak a szárnyaimmal, akkor a végére mindig annyira belejövök, hogy minden más (felnőtt) tevékenység olyan szánalmas, piti butaságnak tűnik: az aktatologató munka, a komolyan vett pénzkeresés, az embernek az ő pozíciója meg a karrierje, a mindenféle boldogsághoz szükséges gyarlóságok: ház, lakás, kocsi meg a mindenféle hobbikellékek mind-mind annyira feleslegesek, mikor az ember sasosat is játszhat naphosszat, háddenem?
