Annyira sokat gondolkodtam a buszbaleseten, hogy úgy döntöttem, nekem ez pont elég és nem akarok beszélni róla. Mostanában ez van velem: régen vadul blogolni kezdtem, ha valami foglalkoztatott, most meg nagyban kussolok. (Szóval akkor történnek a nagy dolgok - a fejemben mindenképpen -, amikor hallgatok.)
Az új munkahelyem elég elképesztő bizonyos szempontból, egyelőre arról sem nyilatkozom.
De hogy ne legyen teljesen értelmetlen ez a blogbejegyzés, elmesélem Marcus kegújabb okosságait, amiktől egyszerűen le vagyok nyűgözve: egyrészt, hogy ő némán, csukott szájjal olvas. Hogy teszteljük, hogy érti-e az olvasottakat, megkértük, hogy olvasson el pár mondatot és mondja el, hogy miről volt szó. Basszus, szó szerint visszamondta a fél oldalt.
A másik, hogy Marci megkérdezte tőle, hogy hány perc van egy órában és kis gondolkodás után Marcika azt válaszolta, hogy tizenkétszer öt; őőő, hát elég menő egy hat évestől, én azt gondolom. Nem tudom más ilyen korú gyerekek mit tudnak**, de az a gyanúm, hogy Marcus elég okos.
* ahogy a dolgok vannak, csak az már uncsi
** de, Lénit ismerem és bár ő is összad, kivon, olvas, matekból kevésbé penge. Viszont szóláncozni baromi jól tud, nyilván a sok olvasás miatt szuper a szókincse
** de, Lénit ismerem és bár ő is összad, kivon, olvas, matekból kevésbé penge. Viszont szóláncozni baromi jól tud, nyilván a sok olvasás miatt szuper a szókincse
Ez igencsak menö egy 6 évestöl!! :)
VálaszTörlésPersze hazudok, mert Lénit - egy màsik hat évest - ismerem, de ő példàul nem értette ezt, kis cuki, sokàig magyaràzta neki az apukàja (aki valami eszméletlen jó tanàr, mindig meglep, szuperül magyaràz)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEgy hatéves kisfiú anyukájaként írom, hogy egy átlag 6 éves gyerek nem ilyen. :)
VálaszTörlésEl nem tudom képzelni, hogy a te gyerkőceid mit fognak csinálni hónapokon át egy sima, mezei iskolában.
Gyöngyi
Szerintem ezt én meg 10 évesen sem ertettem volna meg.
VálaszTörlésRemelem lesz olyan iskola ahol fejlődhet. Ez nagyon komoly logikai erzek.
Marci az előbb kicsinyítette Marcika érdemeit, mondván, hogy ő már magyarázott neki a szorzásról és más hat évesnek nem magyaráznak a szorzásról. Dehát akárhogy is, szerintem ez nagyon menő válasz:)
VálaszTörlésSzerintem is menő dolog, vitathatatlanul nagyon okos mind a két gyereked:), biztos nem lesz kihívás nekik a sima suli és fognak unatkozni is, de én most azt látom, hogy az én gyerekem legalább nincs kifacsarva mint a többi és nem a megfelelni akarástól szenved, valamint úgy tűnik,hogy így sokkal magabiztosabb tud lenni, aminek nagyon örülök - ja és tud a zenére meg más fontos dolgokra is koncentrálni, olyan területeken teljesít kihívásokat, ahol eddig még nem. Szóval így jó neki is a sima suli. Aztán, hogy később mi lesz nem tudom, egyelőre élvezzük a kétperces házikat meg az egy olvasás után megtanult pársoros olvasmányokat:) Legalább neki könnyű..
VálaszTörlésElső gyerekes anyaként szeretném megkérdezni, hogy szerinted érdemes "rágyúrni" arra, hogy kicsit tanítod otthon a gyereket?
TörlésMost lesz 6 éves a fiam, szeptembertől suli. Bevallom mi Férjemmel nem mesélünk neki a szorzásról, inkább legózunk ,kirakózunk, autózunk... otthon.
És tök jól el tud bizonytalanodni az ember, ha blogot olvas. :)
Gyöngyi
Nem, szerintem nem kell ràgyúrni otthon semmire, mi is főleg jàtszunk otthon, bàr tény, hogy mióta olvasnak a gyerekek, szeretnek elbabràlni a kónyveikkel és maguk olvasnak. Nàlunk minden "tanulàs" úgy jött, hogy a gyerekek kérdeztek, érdekelték őket a betűk meg a szàmok. Jó, a férjem kicsit terelgeti őket a matek felé, mert nagyon szereti, meg fontosnak tartja, de mivel a gyerekek kifejezetten szeretnek "matekozni", ezért nem bànom, de szerintem nem kell siettetni ezeket a dolgokat, ha egy gyerek nem igényli.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésNálunk is csak a legkisebb az, aki magától megtanult olvasni, írni és számolt sokat a móka kedvéért. Szóláncban mindig ügyes volt, de ezt is csak játékból pl. utazás közben játszottuk, soha nem tanultunk vele, nem ültünk le feladtokat megoldnai. A nagyokat nem érdekelte az ilyesmi, nem is erőltettük. Minden gyerek egy kicsit más ütemben érik, egy hatéves rajzoljon, színezzen ( ha nem utál ), mondókázzon, legyen tisztában az őt körülvevő világgal hatéves szinten ( napok, évszakok, időjárás, szülei neve, foglalkozása, lakcím... )és beszélgessetek vele, mozogjon sokat, hallgasson zenét, táncoljatok, tapsoljon ritmust ( az jól jön a szótagolásnál is:). Nem kell külön előre tudnia dolgokat, de ha tud mert ő olyan, hogy magától is tudja azért az sem olyan rossz:)
TörlésKöszönöm! :)
TörlésGy.
Biztos a szülők érdeklődési köre és saját tehetsége is meghatározza a kezdeti fejlődést és érdeklődést. Nekem édesapám nagyon művelt volt és rengeteg olyan dolgot tanultam tőle mondjuk 6-10 évesen ami simán gimis téma. Ez érdekelt. De ez inkább történelem, földrajz, gazdasági dolgok voltak.
VálaszTörlésViszont konkrétan a szorzásra emlékszem hogy Anyukám megpróbálta elmagyarázni nekem de nem értettem meg így szépen begyakoroltuk. És végig ez volt egész suli alatt tökhülye voltam matekból (persze 5-ös, meg faktos meg abból felvételiztem de úgy igazán sosem értettem meg a velejét). OK ma már értem a szorzást de komolyan felnőtt fejjel jöttem rá.
Szerintem ha valaki 6 évesen így megérti ezt a 12x5-öt az tehetséges a matekhoz.
Gondolom ehhez lehet köze a genetikànak, mert az apukàja elméleti fizikus, az ő apukàja meg matematikus volt.
TörlésÉn vilàg életemben vacak matekos voltam, de tény, hogy apukàm első osztàlytól magyaràzta nekem, hogy mi (én meg ő) nem tudjuk a matekot, mert humàn beàllítottsàgúak vagyunk, szóval isten tudja mi lett volna, ha nem beszélik belém hét évws koromtól, h nem tudom a matekot...na mindegy, én remélem, hogy Marcus jó matekos lesz, a reàl tudàssal sokkal-sokkal többre viheti, mint bàrmi màssal.
Nekem is van matematikus fiam, 45 éves és éppen 40 éve élvezi nagyon a matematikát és az életet. Jóféle genetika: most már az egyik szintén nagyon tehetséges kislányával matekoznak.
TörlésK.
Már egy ideje noszogatnak, hogy írjak nagymamás blogot...
VálaszTörlésNémi hasznom származik a harminc évnyi óvodából, amikor (fedőneve) Lencse unokámmal töltöm a napot.
Hetente kettőt, s ez maga a gyönyörűség!
Szóval, amit mondanék nektek, ha lehet.
Zseniálisak a ma kölkei, nem tudom hogy csinálják, de elkápráztatnak.
És azt gondolom, hogy mindent tanítsunk nekik, játszva és az ő kedvükre hangolva.
És, ha lehet ne engedjük/küldjük a hat éves iskolába. Még, ha az óvónéni megesküszik az összes aprószentekre is, hogy a gyerek megérett, sőt lehet, hogy túl is.
Nagyunk elsős, ügyes és okos, (és mi is ügyesek és okosak lévén nem engedtük tavaly kezdeni) ha négy felé hazavonszolja magát olyan fáradt, hogy alig áll a lábán. Megfogom fagyos kis tappancsait és átmasszírozom, ha tehetem - és nézem, ahogy belehullik a semmibe, azaz relaxál. Máskor meg azonnal rajzol, vág, pepecsel. De valahogy az ügyes, otthonról nem nógatott leányzó arcán meglátszik a kimerültség. fenébe. Ha van annak a tragédiának valami konzekvenciája számomra, az lehet, hogy még jobban szeressük és óvjuk őket.