vasárnap, január 01, 2017

ahogy a dolgok voltak/vannak

Tudjátok, van az az embertípus, aki büntetlenül megteheti, hogy egy (szilveszteri) bulin a sarokban National Geographicot olvasgat (ezek általában férfiak) - na most az ilyen ember nem én vagyok, úgyhogy tegnap bizonyára megkaptam az 'antiszociális, depressziós picsa' cimkét, de valahogy a cimkék egy ideje nem annyira érintenek meg, ráadásul egy igen érdekes cikket olvastam Ororszországról, na meg szerintem teljesen oké egy buliban olvasni, szóval. 
A social anxiety-m viszont valahogy rosszabbodik ahogy múlnak az évek és emiatt beszélgetni sem tudok egy ideje (na jó, némi zavart small talk-ra képes vagyok azért), bár szerintem egész jól csinálom a kedvesen mosolygást - nem is hiszem, hogy bárki megmondaná, hogy halálosan szorongok a vigyorom alatt.
A szilveszterünk egyébként egy gyerekes buliban telt annak minden csodálatosságával együtt (khm), a gyerekek nagyon élvezték, nekem meg nagyjából tizenöt éves korom óta mindegy, hogy mit csinálok ilyenkor.
2016 számomra egyébként az állandó betegség éve volt: júliusban szarrá ment a térdem és attól kezdve nem volt megállás: visszatérő arcüreg-gyulladás, gégegyulladás, orrmelléküreg-gyulladás, fosós-hányós, fúj, volt minden és közben rendületlenül fájogat a térdem. A gyerekek idén egész jól bírták, az oviban tomboltak a járványok, de ők rendületlenül jártak, jó, hát volt némi hányás, takony meg Marcus féle hörgős-köhögés, de mi azt már nagyon megszoktuk, mióta kiderült a majdnem-asztmája.
Aztán volt az is, hogy eladtam másfél lakást és cserébe vettünk egy házat (ez még folyamatban), kiderült továbbá, hogy rossz tanár vagyok (el is vették a kedvem a tanítástól egy életre kábé), lett hirtelen egy új állásom (január 24-én kezdek ott, úgyhogy egy darabig ingáznom kell, durva lesz), na meg itt van most nekünk Glasgow, mint új izgalom. 
Két napja rámjött a költözés miatti pánik, nosza kiszanáltuk a ruhákat, becsomagoltuk a gardróbot, kemény arcok vagyunk, én mondom.
Sokat kirándultunk, voltunk pár színházban, moziban, sorozatokat néztünk (a Breaking Bad-et sajnos nem pótolja semmi soha), Palermóban nyaraltunk, a gyerekek hat éves nagy culák lettek, szeretjük egymást, az élet szép.

9 megjegyzés:

  1. 2016 nálunk is mint a Betegségek Éve vonul be a kollektív családi emlékezetbe :(((

    Buék, és jó egészséget, hatékony költözést!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, nektek is minden szépet!
      Hogy van a reumád?

      Törlés
    2. Köszi :))) elmúlt, mitha soha nem lett volna. Ki érti ezt??

      Törlés
  2. Boldog uj evet kivanok neked es egesz csaladodnak!
    A Breaking Bad valoban potolhatatlan, de a The Bridge/Bron/Broen is egeszen jo, harom evad megnezheto mar angol felirattal, a negyedik most keszul, az lesz az utolso.
    Terdugyben irok emailt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kivégeztük már a Bridge-et, most visszatértünk a második Killinghez, de mégis hiányérzetemvan.
      Köszi ha van valami jó tipped térdügyben, nekem asszem igazából egy gyógytornász kéne.

      Törlés
    2. Ja és persze neked is bujjbujj!:)

      Törlés
  3. Boldog új évet! A Putyin-generációról szóló cikket olvastad?

    VálaszTörlés
  4. Nagyon Boldog és Nagyon Egészséges új évet nektek! ÚÚÚgy várom az új házas képeket, mert azért egy picit remélem majd megmutatod nekünk!

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.