ahogy a dolgok voltak/vannak

Tudjátok, van az az embertípus, aki büntetlenül megteheti, hogy egy (szilveszteri) bulin a sarokban National Geographicot olvasgat (ezek általában férfiak) - na most az ilyen ember nem én vagyok, úgyhogy tegnap bizonyára megkaptam az 'antiszociális, depressziós picsa' cimkét, de valahogy a cimkék egy ideje nem annyira érintenek meg, ráadásul egy igen érdekes cikket olvastam Ororszországról, na meg szerintem teljesen oké egy buliban olvasni, szóval. 

A social anxiety-m viszont valahogy rosszabbodik ahogy múlnak az évek és emiatt beszélgetni sem tudok egy ideje (na jó, némi zavart small talk-ra képes vagyok azért), bár szerintem egész jól csinálom a kedvesen mosolygást - nem is hiszem, hogy bárki megmondaná, hogy halálosan szorongok a vigyorom alatt.

A szilveszterünk egyébként egy gyerekes buliban telt annak minden csodálatosságával együtt (khm), a gyerekek nagyon élvezték, nekem meg nagyjából tizenöt éves korom óta mindegy, hogy mit csinálok ilyenkor.

2016 számomra egyébként az állandó betegség éve volt: júliusban szarrá ment a térdem és attól kezdve nem volt megállás: visszatérő arcüreg-gyulladás, gégegyulladás, orrmelléküreg-gyulladás, fosós-hányós, fúj, volt minden és közben rendületlenül fájogat a térdem. A gyerekek idén egész jól bírták, az oviban tomboltak a járványok, de ők rendületlenül jártak, jó, hát volt némi hányás, takony meg Marcus féle hörgős-köhögés, de mi azt már nagyon megszoktuk, mióta kiderült a majdnem-asztmája.

Aztán volt az is, hogy eladtam másfél lakást és cserébe vettünk egy házat (ez még folyamatban), kiderült továbbá, hogy rossz tanár vagyok (el is vették a kedvem a tanítástól egy életre kábé), lett hirtelen egy új állásom (január 24-én kezdek ott, úgyhogy egy darabig ingáznom kell, durva lesz), na meg itt van most nekünk Glasgow, mint új izgalom. 

Két napja rámjött a költözés miatti pánik, nosza kiszanáltuk a ruhákat, becsomagoltuk a gardróbot, kemény arcok vagyunk, én mondom.

Sokat kirándultunk, voltunk pár színházban, moziban, sorozatokat néztünk (a Breaking Bad-et sajnos nem pótolja semmi soha), Palermóban nyaraltunk, a gyerekek hat éves nagy culák lettek, szeretjük egymást, az élet szép.