ahogy a dolgok vannak

Marci elrepült Glasgow-ba, én meg betegen nyomulok a gyerekekkel, jaj iszonyú. 

Mára egy kicsit jobb, de kedden-szerdán jártányi erőm sem volt, nem is értem, nekem sosem szokott ez a klasszikus influenzám lenni. Na persze lázam az most sincs, csak némi hőemelkedésem, ami nekem olyan, mint másnak a negyven fokos láz. Meg azért köhögök, taknyom-nyálam egyben, fúj.

A gyerekek nagyon cukik, gyorsan öltöznek, segítenek, Léna folyamatosan aggodalmaskodik, hogy jobban vagyok-e, nem fáj-e a fejem, reggel felparancsolta rám a sapkát is, hát ez milyen helyes. Olyan jó gyerekek, annyira kis okosak meg empatikusak, jaj, nem bírom idegekkel.



PS.: Egyébként meg aggaszt ez a sok betegségem, mondjuk nagyon stresszes volt az élet szeptember óta folyamatosan, az meg szerintem nagyban hozzájárul a rossz állapotomhoz: a megfelelés az iskolában, az iskolai csesztetés, a lakáseladás, a házvásárlás, a szorongás, hogy minden oké legyen a hitellel (ez még mindig tart), a kocsi összetörése, fú, nem volt valami kellemes időszak.
Halványan hibáztatom még az iskolai távfűtést - kábé negyven fok van minden teremben és nincs normális szellőzés; szerintem ez szuper táptalaja a baciknak -, meg persze magukat az iskolásokat, ők is folyton betegek.