Igyekszem most nagyon sokat együtt lenni a gyerekekkel, egyrészt mert már leadtam minden tanítványt és megtehetem, másrészt mert hamarosan mindenkinek kezdődik a verkli (munka, iskola) és akkor már nem lesz ilyen nagy szabadságunk.
Kedden este elhatároztam, hogy szerdán nem viszem őket oviba, mert valami néptánc hejehuja miatt amúgy is el kellett volna hozni őket délben (ebben az oviban folyton ez megy, én nem értem az emberek hogy oldják meg), hát akkor már minek odakínlódni magunkat, Marcus amúgy is gyűlöl ott lenni (idézem: itt szörnyűek a gyerekek, folyton verekszenek meg csúnyán beszélnek, a régi oviban a bandámmal mindig a fociról beszélgettünk, na jó, néha a lányokat is kergettük).
Meglepetésnek szántam, úgyhogy nem szóltam nekik és vicces volt, ahogy hallottam félálomban a beszélgetésüket miközben lent reggeliztek: de ma szombat van? Mennyi az idő? Mi?! Kilenc óra? Léna, ma szerda van!
Marcika ekkor felvágtatott hozzám és nagyon cukin keltegetni kezdett, hogyaszongya, úristen, már kilenc óra (úgy örülök, hogy már ismerik az órát, egyszer egy tanító néni panaszkodott nekem, hogy a mai gyerekek sosem látnak órát és nagyon nehezen bírják értelmezni, mikor tanítgatják őket), nem megyünk oviba?
Mikor mondtam neki, hogy nem, ez a mai meglepetésem, akkor először lerohant Lénához elújságolni ezt a fantasztikus hírt, majd mindketten vidám arccal, egy nagy rakás könyvvel felszerelkezve befeküdtek mellém és az ágyban olvasgattunk egész délelőtt.
Tök jók az ilyen epizódok, biztos ezekre fogok majd könnyes szemmel emlékezni reszketeg állú koromban. Drága kis macik, jó velük.
Irigylem a szépeket, annyira jól csinálod! <3
VálaszTörlésHát sajnos néha én is rikácsoló boszorkánnyá változom, de végül mindig felmentem magam azzal, hogy kábé tényleg non-stop én vagyok velük és azért ez bizony fárasztó.
Törlés(persze ettől még igyekszem ritkán rikácsolni:))
TörlésIgen, igen! Én is mindig mondogatom magamnak, hogy most vagyunk a legboldogabbak,mármint amióta megvannak a gyerekek - minden nap:)
VálaszTörlésSzerintem lehetetlen összehasonlítani a gyerekes meg a gyerektelen életet annyira mások. Nekünk iszonyú kényelmes és izgalmas volt a közös életünk a gyerekek előtt (külföldön éltünk, rengeteget utaztunk), no meg nagyon rövid, szóval én azért sokszor nosztalgiázom, de mostanra már el sem tudom képzelni, hogy volt olyan is, hogy nem voltak gyerekeink.
TörlésNekem a gyerekes korszakon belül az 5-10 éves koruk közötti időszak volt a legjobb, mert akkor MÁR könnyű és élvezetes és MÉG könnyű és élvezetes volt velük az élet. :)
VálaszTörlésIgen, gondolom a kiskamasz kor körül már azért nem annyira nagyon cukik:) most meg még nagyon cukik és már nagyon okosak.
TörlésNálunk is lazás nap volt.
VálaszTörlésOtt aludtam náluk, fenn az emeletes ágyon, hehehe... (késői mozizásuk voltak a szülőknek)
/Az esti mesélésről, akciók leszereléséről órákig tudnék beszélni, annyira klassz és annyira igénybe veszi a zagyamat.../
Csak Simonnak kellett mennie, mert egy barátja őt választotta ballagó társnak, be is buktunk 9 felé az oviba, ahol Lencit mindenki megszeretgette, mert másik csoportba fog már járni ősztől, igazi kicsikkel.
Simon kiszaladt az udvarra.
Mi négyen lányok meg elmentünk sütizni, Lilit kárpótolandó, részben vakációilag, másrészt azért mert tüszős mancika meglepte és nem tudott osztálykirándulásra menni szerdán. De már jól van jeligére befalatozott másfél szelet tortát.
Éljen a nyár!