Mondtam már, hogy gyűlölöm, hogy egy hatalmas lóverseny lett a világból?
Igen, a gyerekek kapcsán kezdtem ezen gondolkodni, de kiterjesztve is megállja a helyét: mindent határidőre, gyorsan, tökéletesen, egyre hamarabb, egyre gyorsabban, aki kapja, marja, ekkor és ekkor már ennyi szót tudj, ne cumizz, egyél késsel-villával, te már nagylány-nagyfiú vagy (miért akarják ennyire, hogy a gyerekek idő előtt felnőjenek? Komolyan nem értem), ülj bilire már fél éves korodban, aludd át az éjszakát öt naposan, három évesen tanulj meg írni-olvasni, menj egyetemre öt évesen, csinálj mindent gyorsan, tökéletesen, egyre jobban, ha nem tudsz lépést tartani, akkor debil vagy, kiközösítünk, utálunk, te hülye.
Minek mindent siettetni, miért csak a tökéletes számít jónak, miért kell egyfolytában azt lesni, hogy ki mit tud vagy éppen nem tud, miért nem hagyjuk egymást meg a gyerekeinket kicsit nyugodtan élni?
Mikor a dokival kicsit vitatkoztam a beszédről és megemlítettem, hogy az én családomban volt valaki, aki három éves kora körül kezdett beszélni, akkor azt válaszolta, hogy a világ felgyorsult, többet és hamarabb várunk dolgokat a gyerekektől - de miért? Minek? Hova rohanunk? Mitől lesz jobb végül egy olyan gyereknek, aki három évesen tanult meg írni? Miért nem lehetnek a gyerekek sokáig gyerekek és miért nem maradhatnak a felnőttek egy kicsit mindig gyerekek?
