Á, inkább el se mesélem, mostanában annyit nyavalyogtam, na jó címszavakban egy kicsit: megint durva szúnyogcsípésekkel küzdünk - állítólag a texasi szúnyogcsípés más (bacilusosabb), mint a többi, nagyon örülök -, Marcika lába eszelősen néz ki, feldagadt, orvosnál is voltak reggel Marcival, Marcika egyre nehezebben kezelhető, Marcika konkrétan egy hisztérika mostanában, jön a foga, viszket és dagadt a lába és ordít, ordít, zokog, megállás nélkül, durva és Léna meg kis angyalka alapvetően, de kezd eszelősen féltékeny lenni és lökdösik egymást az ölemben és nagyjelenet van, ha csak az egyiket veszem fel és ha Marcika zokog, hát Léna is mindig zokog egy sort csak a rend kedvéért és egész nap az üvöltést hallgattam, az idegeim cafatokban, aztán az van még, hogy két napja hajnali ötkor nagy buliba kezdenek, ma reggel is a vihogásukra ébredtem (hogy lehet hajnali ötkor nevetni?), ami egészen addig mókás volt, amíg el nem kezdték áttörni a szomszéd falát, na ekkor félájultan patáliát csaptam, megszeppentek, lehevertek, huh.
Nehéz dolog ez az anyaság, feleim.
