És igen és igen és igen!
Megtörtént az áttörés: Marcika mondott végre valami értelmesnek hangzót, igaz, átmenet volt a baba és a papa között, dehát istenem. Az történt ugyanis, hogy mindig mindent próbálok velük elismételtetni, Léna sokszor próbálkozik is, de Marcika eddig sosem tette, mindig csak sejtelmesen mosolyogva üldögélt, mikor azt kérdeztem, hogy Hogy mondod, hogy virág/cica/autó/karika/majom/vau?
Megtörtént az áttörés: Marcika mondott végre valami értelmesnek hangzót, igaz, átmenet volt a baba és a papa között, dehát istenem. Az történt ugyanis, hogy mindig mindent próbálok velük elismételtetni, Léna sokszor próbálkozik is, de Marcika eddig sosem tette, mindig csak sejtelmesen mosolyogva üldögélt, mikor azt kérdeztem, hogy Hogy mondod, hogy virág/cica/autó/karika/majom/vau?
És ma végre válaszolt a szép, mély hangján és azóta is mindent próbál utánam mondani (persze rengeteg puszit kap, ez úgy látom motiválja), ha kérdezem, nagyon vicces, a krém szerinte például pte...jó, hát ez még messze van az egzisztencialista emberkép elemzésétől, de majd az is eljön, tudjátok, péntek délután a cukrászdában, ahova vinni fog, amikor 30 éves bankár lesz....bár kétlem, hogy bankárok filozófiával foglalkoznának, nem, nem is bankár lesz (a bankár csak a gazdagság miatt jut eszembe mindig, valójában szebb foglalkozást képzelek el a gyerekeimnek), hanem világhírű karmester (ma esküszöm ritmusra vezényelt a zenére, meg amúgy is, láthatóan nagyon muzikális).
Na, megyek, beszélgetek tovább a karmesterbankárral, csak gondoltam muszáj feljegyezni ezt a fontos eseményt.
