vasárnap, augusztus 19, 2012

furious anger

így két kaja főzése meg pakolás közben még mindig azon elmélkedem, hogy vajon mi lehetett olyan tragikus bennünk, amiért ez a kínai nő jónak látta, hogy életvezetési tanácsokat osszon nekem és akárhogy is csűröm-csavarom, mindig arra jutok, hogy mindez bizony Léna miatt van, aki tényleg úgy ordít, mintha ölnék, ha egy kicsit is mással foglalkozom.
Mikor mondjuk öt percet a konyhában tartózkodom, mert például az ebédjüket csinálom, akkor Léna rendszerint üvölt, mint a sakál és olyankor komolyan félni szoktam, hogy valaki felhívja a 911-et, mondván, hogy egy gyereket ölnek a szomszédban...most is jöttek valami cuccokat elvinni, több se kellett Lénának, azonnal bemutatta az abuzált gyerek viselkedést: habzó szájjal üvöltve a földre vetette magát.
És persze mindenki jön ezzel az érzékeny lélek magyarázattal, meg hogy érzi, hogy elköltözünk, meg hogy a költözés miatt én ideges vagyok és ezt ő érzi, aha, persze. Pont így üvöltött Léna, mikor épp nem költöztünk, hanem otthon ültünk, csak épp nem figyeltem mindig minden pillanatban csak és kizárólag rá, tehát semmi különöset nem érzett...annyira idegesít, hogy manapság már mindennek ilyen nagyon ezoterikus magyarázata van, mindenki mindenféle rezgéseket érez, mindenért a tudatalatti a hibás, meg az előző életünk, meg a sors, meg a horoszkóp, meg az atom, holott vannak ezek az állati egyszerű dolgok, nem kell mögéjük képzelni az égvilágon semmit: Léna simán csak egy nagyon hisztis kislány, aki el se tudja képzelni, hogy ne körülötte forogjon a világ és akinek sajnos egy kisöcsivel is osztoznia kell a szülei figyelmén már a kezdetektől. (Egyébként teljesen megértem, hogy az ikreknek ez probléma, nekem is az. Szerintem az állandóan megosztott figyelem a legnehezebb az ikrezésben és simán lehet, hogy ez a legnehezebb az ikerségben is...)
Engem tényleg halálra idegesítenek ezek a pszichologizáló magyarázatok. Manapság, ha a kölköd állati rossz és dekoncentrált (de melyik nem ilyen?), akkor rögtön ADHD-je van, ha meg hisztis, akkor (meg)érez valami iszonyút, az ősemlékezete előhoz valami előző életében elszenvedett sérelmet, amikor biztos őőőő egy koncentrációs táborban volt fogoly, óbazmeg...emlékszem, mikor itt volt a nagynéném segíteni, már Léna két hónapos korában azt mondta, hogy vigyázzunk vele, mert borzasztó hisztis lesz, ha hagyjuk. És lőn.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.